Attila atya gondolatai

Teljes joggal hiányolják olvasóim a posztjaimat, kicsit lusta vagyok. Mentségemre szolgáljon, hogy szoktam cikkeket írni a plébániai újságba is (sőt szerkesztem) és az eRepublik nevű játékban is sok cikket jelentetek meg (a Panoráma az ország 10. legtöbb előfizetővel rendelkező újságja). Ezt a szintet pedig csak valami más rovására lehet teljesíteni, főleg, ha az ember az IRL kötelességeit is el akarja látni.

Másfél hete pénteken este épp az eRepublik Insidert fordítottam, amikor éktelen zajt hallottam a földszintről. Mintha ládákat dobáltak volna. Dühösen lementem, azt hittem, hoztak valamit és azt dobálják ilyen durván. Amikor leértem, nem láttam senkit. Csönd is volt, nyilván megláttak a kisablakon keresztül. Benéztem az irodába, a konyhába, sehol senki. Ekkor kinyitottam a bejárati ajtót és megláttam két kapucnis fölsős, feszült arcú suhancot erősen berogyasztva, amúgy mindenre készen. Ekkor döbbentem rá, hogy mi folyik itt éppen. Rájuk ordítottam és bevágtam az ajtót. Ezek azonnal futásnak eredtek, én az ablakból néztem, hogy merre futnak és hívtam a zsarukat. A nyáron fejlesztették a rendszerüket, nem kapcsoltak át a kerületi kapitányságra, hogy még egyszer elmondhassam, mi történt, így egy perc alatt lemehetett a riasztás. Ennek ellenére lett vagy félóra, mire kiértek a rendőrök, talán azért, mert mondtam, hogy nem történt behatolás és elmenekültek a helyszínről.

Sajnos ennek megfelelő volt az intézkedés is: egy autóval jöttek, abból egy járőr szállt ki, az felvette, hogy mi történt, közölte, hogy helyszínelők nem fognak jönni, a nyomozó dönti el, hogy egyáltalán nyomoz-e. Pedig a suhancokat látták a templom előtt, sőt, az egyik hívő még beszélt is velük és gyanúsak voltak neki a srácok, mivel furcsa kérdéseket tettek fel, többek között valami ereklyére vonatkozóan is. Tudvalevőleg ugyanis egy ereklyét elloptak a templomból nemrégen, akkor is olyan brutális erővel nekiesve a kapunak, mint most a plébániaajtónak.

A bejárati ajtónk egyébként egy hét ponton záródó páncélajtó, 13 lamellás biztonsági zárral. Ha bezárjuk, maximum lángvágóval jutnak be (a többi bejárat is megfelelően védett). De mivel elég nagy a forgalom a plébánián, csak éjszakára zárjuk be az ajtót,  meg ha nem vagyunk itthon. A gazemberek nyilván úgy gondolták, hogy ha a főnök átment misézni, akkor van félórájuk, hogy kirámolják a plébániát. Nem számoltak azzal, hogy a káplán itthon lehet (pedig égett a szobámban a villany). Szóval az ajtót mindössze az elektromos zár és a benne lévő egy zárnyelv tartotta. De az jól vizsgázott. A nehéz vasajtót és a keretét is meghajlították a pajszerrel, elgörbült a zárnyelv is, de az ajtó nem nyílt ki. Persze ha esetleg zenét hallgatok és nem hallom meg a két csukott ajtón keresztül a zajt, akkor valószínűleg bejutottak volna. Mostantól akkor is bezárjuk az ajtót, ha csak én vagyok itthon. Én pedig utána nézek, hogy kaphatok-e fegyverviselési engedélyt. Ha egyszer szembekerülök egy ilyen kapucnis, pajszeres fickóval, szívfájdalom nélkül mellbedurrantom.

Ma reggel iskolamisét tartottam. Megdöbbenve vettem észre, hogy a reformátusokat hitoktató lelkész kigyűjtötte a református gyerekeket az osztályaikból és felvitte a kórusra. De ez még nem minden. A lelkész úr egész végig fel-alá sétálgatott a kóruson, amit még AZ ÚRFELMUTATÁS ALATT SEM HAGYOTT ABBA! Persze, annak fényében, hogy az ökumenikus istentisztelet utáni vacsorán nagy hangon győzködött minket, katolikusokat, hogy hagyjuk már ezt a hülyeséget, hogy az Oltáriszentség Krisztus teste, ez nem is olyan rendkívüli. De azért akkor is dühítő. Mi lett volna, ha a kenyér és a bor átváltoztatása között megállok és felszólok a kórusra imígyen: "Tudom, hogy a ref. lelkész úr mélyen megveti az Oltáriszentségbe vetett hitünket, de megkérem, hogy legalább az úrfelmutatás idejére álljon meg egy helyben!" A mise után kérdezgettem a tanárokat, hogy mi volt ez, azt mondták, hogy a református gyerekek ráadásul igen zajosak voltak a kóruson. Persze, ha a lelkész nem szól rájuk, sőt megvető pofával sétálgat a mise alatt, nyilván látják, hogy ő mennyire becsüli a katolikusokat és annak megfelelően viselkednek ők is.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell a protestáns gyerekeknek egyáltalán részt venniük az iskolamiséken. Erre egyszerű a válasz: az iskola közösségi rendezvényein minden gyereknek kötelező részt vennie. Ez érvényes az iskola- és osztálymisékre is. Ezt a protestáns gyerekek szülei pontosan tudták a beíratáskor és nem is volt egyetlen szülő sem, akit ez zavart volna. Ugyanígy kötelezik a ref. iskolába járó katolikus gyerekeket is az ő iskolai istentiszteleteiken való részvételre. Ezzel sincsen semmi baj, az ökumené pont azt jelenti, hogy tiszteljük egymás hitét és vallásgyakorlását.

Annyit azért még fontos leírni, hogy ez a lelkész eredetileg katolikus volt, aztán rájött, hogy neki reformátussá kell lennie. Könnyen lehet, hogy ezzel a durva katolikusellenes viselkedéssel próbálja kompenzálni ezt a tudathasadásos állapotát. Egyébként a református lelkészi kar nem éppen megbecsült tagja. Saját gyülekezete nincs, még segédlelkész sem, ami nyilván nem véletlen. És amikor felháborodom a viselkedése miatt, el kell mondanom, hogy az itteni egyházközség lelkésze viszont egy nagyon normálisan gondolkodó, udvarias és a katolikusokat tisztelő ember. Mint a legtöbb református lelkész.

Sorban hallunk a botrányokról az egészségügyben. Ezek nagy részét vissza lehet vezetni a pénzhiányra. Amikor tologatják az MR vizsgálatokat, a műtéteket, vagy ide-oda küldözgetik a betegeket és közben meghal, az végső soron a pénzhiány miatt van. De vannak helyzetek, amelyeknek ehhez semmi közük, viszont súlyos bűnt, eutanáziát követ el vele, aki ezt teszi, mégis rendszerszinten van beleprogramozva a magyar egészségügybe.

Ma haldoklóhoz kellett mennem. 93 éves néni, eszméleténél volt, de kommunikációra képtelen. Szilárd táplálékot már nem tud magához venni, így áldozni sem tudott, csak feloldoztam és megkentem. Mielőtt elmentem, hozták a reggelit: kenyeret, túristaszalámit és mackósajtot. A nővér szabadkozott, hogy mostmár leszól a diétára, hogy pépeset küldjenek fel. Csütörtök óta benn van a kórházban, azóta ilyen ételeket kap, pedig már a felvételkor tudták, hogy csak pépeset tud enni. De valaki úgy döntött, hogy neki jó ez is, 93 éves, nyugodtan meghalhat.

Kifacsarodott világban élünk. Isten nem kell, mert magunkat tartjuk Istennek. Életet adunk és elveszünk kedvünk szerint. Abortusz, eutanázia, önbíráskodás. Ez a világ megérett a pusztulásra. Vagy van még remény? Rajtunk is múlik. Ne engedjük!

Fárasztó hétvégén vagyunk túl. Gazdag programokkal ünnepeltük meg a búcsút. Soha ennyien nem voltak még szombaton a gulyásfőzőversenyen: 17 (egyesek szerint 18) csapat főzött. Volt, aki 8 kiló húsból! Persze, sok maradt, de legalább nem volt botrány, hogy nem jut az éhes szájaknak. Az én palócgulyásom a középmezőnyben végzett, az egyetlen kritika, amit a mesterszakács főzsüriző mondott rá, az volt, hogy túlfőtt. Aztán külön is megkérdeztem (erre lehetőséget adott), akkor kijelentette, hogy palócgulyás nincs is. Van palócleves, meg gulyásleves, de palócgulyás nincs. Azért nekem sikerült megfőzni és jó étvággyal be is termeltük.

Utána borkóstoló következett, a Varsányi Pincészet mutatta be borait. Az ő olaszrizlingjük csúcsbor lett a Pannon Bormustrán, még a Bországgyűlésen szúrtam ki, és meg is sikerült kérni őket egy borkóstolóra. Mi több, ingyen vállalták! Verpelétről jöttek, a többi boruk is jó volt, még a rozét tudnám kiemelni. Érdemes megkóstolni a boraikat, sajnos inkább éttermeknek adják el, meg helyben, de egy budapesti borboltban is árulják. Bevásárlóközpontokban nem árulják, mert nem bíznak a szakszerű kezelésben és nekik égő, ha a borukat úgy adják el, hogy tönkrement az állásban.

Volt egy hapsi, aki már a verseny eredményhirdetése közben folyton belekiabált, jópofáskodott, tele tenyérrel, egyedül tapsolt ha kellett, ha nem (még a jó időt is megtapsolta), folytatta a primitívkedést a borkóstolón is. Hülyeségeket kérdezett, okoskodott, alig engedte szóhoz jutni a borászt és még ő volt felháborodva, amikor rászóltam. Engem természetesen nem ismert, valószínűleg életében először járt a templom környékén is. Pedig a lányát ismerem, hozzánk jár az óvodába. Kellemetlen dolog szembesülni vele, hogy még egy ilyen társaságban is előfordulnak hülyék.

Volt tűzoltóautó is: egy Mercedes Unimog, erdőtüzes szer. Afféle különleges járgány, olyan különleges, hogy alig bírják kihasználni;-) Sokak szerint mellélőttek vele, mert sok mindenre jó, de rendkívül ritkán van rá szükség. Mindenesetre parasztvakításra jó volt, még a felnőttek is elájultak tőle:-)

Vasárnap ünnepi nagymisét tartott a Paskai bíboros atya. Aranyos volt, mint mindig. Jól megvendégeltük a plébánián, jó papi társaság is összegyűlt. Még maradtunk is kicsit beszélgetni meg iszogatni, amikor a bíboros úr elment. Aztán aludtam egy nagyot, alig tudtam az esti misére felkelni. De fáradt is voltam már.

Az igazgatónőtől kaptunk egy könyvet kísérőlevéllel. A levél szerint a könyv szerzője Anonymus, no nem azért, mert nem vállalja fel, amit írt, ááá, nem, hanem mert ami benne van, azt maga Szt. Mihály mondta neki. A könyvet melegen ajánlja minden iskolásnak, hogy ebből tanuljanak hitet és erkölcsöt. Hangsúlyozom, egyenesen Szt. Mihálytól!

Az első novella egy kiskutyáról, Blackyről szól, ami felnő, lesz 8 kiskutyája, amikből egyet mindjárt agyon is nyom. Másik 5 válogatott kínzások közepette pusztul el, marad kettő + az anya. De a főszereplő rátolat a nagykutyára is, aminek eltörik a gerince. Innentől kezdve éjjel-nappal ápolásra szorul, az embernek nagyon gyorsan olyan képzete támad, hogy a főszereplő a kutya anyjának képzeli magát. Kitűnő irodalmi tehetséggel ezt végül közli is a szerző.

Snitt, szülőágy 4 év múlva. A főszereplőnek fekete hajú kislánya születik, az anya felsóhajt: "Blacky!". A kislány nagyon jóban lesz a megmaradt két kutyával, első szava a vau-vau, majd amikor nagyobbacska lesz, meg is beszéli az anyjával, hogy Blacky benne reinkarnálódott. "Anya, a következő életemben talán angyal leszek?" - kérdezi mintegy slusszpoénként

Etnográfiai monda következik a cigányról, aki ellopta Krisztus keresztjéből a szöget. Ezért a cigányokon átok ül: lopniuk kell az idők végezetéig és mindenki utálja őket.  Itt az ember elgondolkozik azon, hogy szimpra rasszizmussal áll szemben, vagy a szerző így akarja megmagyarázni a cigányok gondolkodását, életvitelét.  A terjesztőről nem volt nehéz kideríteni, hogy cigány származású, szóval talán az utóbbi. Mindenesetre így is megdöbbentő, amit a cigány gondolkodásról ír.

Újabb novella: az apa beszél a gyerekével a szexualitásról. Megtudjuk, hogy az embernek nem csak egyféle teste van, hanem mindjárt hét, köztük ezoterikus, asztrál-, stb. A szüzesség egy szép dolog, de a hívek túlnyomó többsége, köztük sajnos a papok is, rosszul értelmezik. Mert a szüzesség igazából lelki dolog, azt jelenti, hogy nem bíráljuk, nem ítéljük el a másik embert.

Most folytatódik a cigány-szál: a helyszín Oroszország, egy cigánytelep, ahol a cigányok nap mint nap szembesülnek a kivetettséggel, felemlegetik a cigány átkot, ezért nem látják értelmét a tanulásnak, de van egy kislány, aki kertészmérnök akar lenni.  Mivel a cigányok akadályozzák őt, bánatában öngyilkos akar lenni, de túléli. Egy ortodox pap jár hozzá,  a 16 éves cigánylány ráveszi, hogy vegye feleségül. A "bátor pap" az Egyház engedélyével(!) feleségül veszi és teherbe ejti. Így aztán a kislány leérettségizik és élnek, mint Marci hevesen.

A könyv ráadásul csak első része egy sorozatnak. Minden hónapban megjelenik majd egy kis füzet, hogy megfelelő oktatást adjon a katolikus diákoknak. Javaslom minden egyházi iskola igazgatójának, hogy rendeljen 500 db-ot bizományba, majd néhány hónap múlva az hiánytalanul szolgáltassa vissza a könyveket a terjesztőnek.

A héten kétszer is. Azon már el se kezdek moralizálni, hogy milyen ocsmány dolog templomból lopni. A mai ember számára a templom nem szent, ott nyugodtan lehet hangosan beszélni, sőt trágárkodni, zsebredugott kézzel sétálgatni, lopni miért lenne onnan súlyosabb, mint mondjuk az ABC-ből? Azon viszont kiakadtam, hogy "mindössze" a Batthyány-Strattman László-erekléyt vitték el. Azért tettem idézőjelbe a "mindösszé"-t, mert az ereklyetartó beszerzési ára nem több 4-5000 Ft-nál, eladni meg nem hiszem, hogy 1-2 ezer Ft-nál többért lehetne. Ezért viszont feltörték a főkaput és az üvegajtót, de úgy, hogy még a tokot is kimozdították a falból. Ez így első tippre 300 ezer forintos kár. Plusz a nyomozási költségek, amit az adófizetők fizetnek. Egy DNS-minta kb. 200 rongy. És jó párat vettek, meg egy rakás ujjlenyomatot (legalább hagytak a disznók), fénykép, nyomtatás, bérköltség, autó, stb.

Másnap éjjel pedig feltörték a sekrestye alatti raktárhelyiséget, ahol a karitász tartotta a szegényeknek szánt ruhát és élelmiszert. Innen már egész sok dolgot elvittek: több karton májkrémet, vödör lekvárokat, szörpöt, stb. Arra tippelünk, hogy hajléktalanok lehettek a tettesek mindkét éjjel és direkt a kajára mentek. A raktár ajtaját is szép pénz lesz megcsináltatni. A rendőrök is megint itt dolgoztak pár órát.

Felvettem a kapcsolatot a Máltai Szeretetszolgálattal, hogy kérdezgessék a környékbeli hajléktalanokat, nem tudnak-e valamit a betörésről. Legalább az ereklye kerülne vissza...

Négy részre osztottam a szempontokat: mi fog hiányozni, mi nem, mi hiányzott már nagyon és mi nem.

1.) Mi fog hiányozni? Frau N. szeretete és gazdag reggelizőasztal, meg az espresso. A nyugodt szoba, ahol olyan könnyen ment a zsolozsmázás. A németül folytatott eszmecserék értelmes emberekkel.

2.) Mi nem fog hiányozni? A kongói pap, aki papi kollegialitásból és vendégszeretetből 1-esre vizsgázott nálam. A német kolbászok. Az, hogy csak németül beszélhettem. A vesződés a német prédikáció írásával.

3.) Mi hiányzott már nagyon? A paprika. A pirospaprika és a zöldpaprika egyaránt. Különösen a jó magyar paprikás ételek, a gulyásleves és a magyar sült kolbász. A főnök. A magyaroknak tartott magyar nyelvű mise. És még néhány ember, akiket itt személyiségi okok miatt nem nevezhetek meg:-)

4.) Mi nem hiányzott? Az, hogy a plébániai újságnak újra neki kell veselkedni (egyre kevesebben akarnak bele írni). A parlagfűpollen:-S

Végre összejött a látogatás a tavalyi, "szokásos" helyemen. 100 km-t utaztam, a fél útvonalon fel volt bontva az út, de megérte. De először az odautazásról. Landshut előtt ki volt téve egy Umleitung tábla, nosza követtem is az utasítást. A GPS is értett a szóból, szépen újratervezte az útvonalat. Mentem is egy darabig, de hamarosan ismét felbontott úthoz vezérelt. Mint később rájöttem, ez ugyanaz az út volt, csak vagy 50 km-en át felújították. Próbáltam elkerülni, de minden út ugyanoda vezetett vissza. Végül már a földutakat is megpróbáltam, de nem sikerült. Kérdeztem egy munkást, hogy merre lehet kikerülni az építkezést, azt mondta, csak menjek tovább. De, mondom, ott áll a markoló az úton! "Lehet menni!" Hát nagy nehezen elmentem mellette, meg húsz másik gép mellett is a felmart aszfalton, végül sikerült átverekednem magamat.

Először az E. házaspárhoz mentem, Frau E. a M.-i sekrestyés. Herr E. azzal a mondásommal fogadott, amit tavaly mondtam neki a szélsőségesen liberális egyháztanácstagokról, hogy "az ellenzék nincs itt". És nevetett hozzá. Aztán segített keresni nekem egy útvonalat a térképen hazafelé, amivel kikerülhetem az útfelbontást (nem sikerült). Meséltek az idei helyettesről, egy indiai papról, aki szegény alig tud németül, kínszenvedés neki a helyettesítés. Ráadásul még autója sincs (legalábbis ide nem hozhatta magával), így a sekrestyéseknek kell mindig szállítani őt a misére.

Meglátogattam őt is D.-ban. Tényleg nem tudott németül, angolul beszélgettünk. Aranyos volt, kiderült róla, hogy odahaza spirituális, most Rómában tanul még hozzá, ugyanott, ahol az én sipirituálisom is annak idején. Váltottam pár szót a titkárnővel is és megkértem, hogy hadd üljek oda a számítógéphez, hogy az erepes ügyeimet rendbetegyem. Kínszenvedés volt kivárni, amíg lejött egy-egy oldal. Ha jövőre idejövök helyettesíteni és ez az ISDN-kapcsolat lesz, meg fogok őrülni.

Ezek után átmentem O.-be. A F. család már nagyon várt, bár Herr F.-nek dolgoznia kellett (azért végül vele is találkoztam futólag). A gyerekek szépen nőnek, már a legkisebb is iskolás. A legidősebb fiút beszerveztem az eRepublikba, a eNémetország igencsak gyenge, mert kevesen játszanak benne. Aztán elmentem a BMW-s Kathi sekrestyéshez. Nagy szeretettel fogadott és jól leszidott, hogy nem jelentkeztem időben, kifejezte a reményét, hogy ez jövőre nem így lesz. Mesélt a plébánosról is, akinek szegénynek baj van a fülével, hetekig kórházban is volt vele a nyár elején, már akkor is helyettesíteni kellett. Panaszkodott a mostani helyettesre, hogy nem értik egy szavát sem. Na persze, hiszen az ö, ü betűk egy indiainak kimondhatatlanok. Frau B.-nek megint új BMW-je van, de semmi extra, ugyanolyan 1-er, mint mindig. Azért megfájdult érte a szívem;-)

Ezek után visszamentem F.-ékhez, akik finom ebéddel láttak vendégül. Ebéd után átmentem S.-ékhoz is, akiknél a halászlevet főztem tavaly. A fiuknak (BMW-s mérnök) új kocsija van, egy BMW Z4-es. Ki kellett próbálnom:-) Utána az apja megmutatta új szerzeményét, egy veterán, 1953-as Eicher traktort. Megmutogatta, hogy melyik pedál mit csinál (ugyanúgy működik, mint az autó), aztán mondta, hogy tessék, vezessem. Szemem-szám elállt és nem vállaltam, mondtam, előbb álljon ki vele, megnézem, hogy működik, aztán. Beindította a motort, kiállt a garázsból és átadta nekem. Az út felé menet két autó között kellett elmennem egy erős lejtőn, hát, bepánikoltam. Egyszerre nyomtam a féket, a kuplungot és a gázt, valamint húztam a kéziféket, majd ahogy a gazdája a hátam mögött kiabált, teljesen reflexszerűen hol az egyiket, hol a másikat felengedtem. Kegyelmi pillanat volt, amikor az egyébként iszonyatos nyomatékú dízelmotor lefulladt. Ezek után Herr S. kivitte nekem a traktort az útra, el a ház másik felére egy sima füves placcra, ott megint átadta. Itt már nem volt semmi gondom, szuperül ment, közben a felesége fényképezett. Csodálatos fotók születtek:-)

Végül, már majdnem este, hazaindultam, ugyanazon az úton, mint visszafelé:-D Annyi különbség volt, hogy a gépeket már leállították, így legalább azokat nem kellett kerülgetni.

Nem tudom, igy kell-e helyesen irni, bonyolult szo. Az angolok az összes szot külön irnak, a nemetek meg az összeset egybe. Hat en az összeset kötöjellel irtam.

Delelött elmentem Riedenburgba a kristalymuzeumba. Ez arrol hires, hogy itt van a vilag legnagyobb hegyikristaly-együttese. Persze, nem Nemetorszagban banyasztak, hanem Amerikaban, de akkor is ez a vilag legnagyobb ilyenje es idehoztak. 7,8 tonna! A legnagyobb kristalyok olyan szelesek, mint egy villanyoszlop! Es tenyleg egyben van az egesz! De emellett meg ki volt allitva rettenetes sok feldragakö: smaragd, rubin, tigrisszem, opal, jaspis, malachit, türkiz, akvamarin, topaz, es meg sorolhatnam. A turmalinoknak egy külön szobat szenteltek! Emellett a vilag hires gyemantjainak replikai is ki voltak allitva egy kis törtenettel, meg fenykeppel. Meg a masolatok is gyönyörüen pompaztak!

Aztan elugrottam Dietfurtba, ahol allitolag Europa utolso müködö vizimalma van. Nem is ez hozott lazba, hiszen tuti, hogy minden rendes skanzenben van egy müködö vizimalom, hanem az, hogy allitolag 1907-ben a malmot 110 V-os generatorral szereltek fel, igy a kis falu Nemetorszag elsö települesei között lett arammal ellatva. Na, a generatort pont nem lattam, mar csak egy fenykep es egy leiras emlekezett ra:-( Termeszetesen örles se volt, de a gepezet müködött. Erdekes volt latni, hogy szijhajtassal jut el az erö a fötengelyröl mindenhova. Nekünk termeszetes, hogy az összes gepet a halozatba kell bedugni, attol müködött, pedig milyen impozans, hogy a plafonon van egy lyuk, azon megy at, szinte egymast surolva a szij ket fele, es ugy hajtja meg a fölötte levö emelet gepet. Illetve 3 emeleten egy rakas gepet. Mert volt köztük több örlöberendezes, de magvalogato, szitalogep, meg minden.

Aztan mentem Ingolstadtba. A kirchenpfleger nagyon rendes volt, hogy bejelentett egy werkbesichtigungra. Kaptam teilnehmernummert, azzal kellett jelentkezni es kipengetni 7 ajrot. A BMW-nel bezzeg ingyen volt. Direkt jo koran erkeztem, ugy terveztem, hogy elötte megnezem a muzeumot (ujabb 2 ajro), raadasul hagytam magam rabeszelni egy vezetesre is (ujabb 2 ajro). Ez utobbit nagyon megbantam, mert bar hölgy nagyon kedves volt, de a führung messze nem volt olyan erdekes, mint remeltem, viszont a fontos informaciokat, amik a kiallitott targyak mellett voltak kiirva, nem volt idöm elolvasni. Amikor befejezte, meg egyszer körbefutottam es amire volt idöm, gyorsan elolvastam. Volt egy müveszfilm is az elejen, ez aztan vegkepp nem tetszett, gyakorlatilag semmiröl sem szolt, csak filozofalt es fotomontazsokat meg sejtelmes animaciokat vetitettek ala. Gondolom, ezzel akartak kedvet csinalni az audivasarlashoz.

A gyarlatogatas nem volt olyan erdekes, mint a BMW-ben. Ugyanugy kaptunk egy hallokeszüleket, hogy a nagy zajban is ertsük, amit az idegenvezetö beszel, aztan elindultunk a gyarban. A karosszeriaelemek sajtolasa eppen allt, pedig ez igazan erdekes moka. Szerencsere ezt mar ket helyen lattam. Itt hegesztettek, ragasztottak a robotok, itt is dolgoztak emberek (meg nök is, amin csodalkoztam, nemelyik majd meg szakadt egy nehez szerszamos ladat hurcolaszva), itt is elsütötte az idegenvezetö a Hochzeit-viccet (amikor az alvazra szerelt motort es a karosszeriat összeszerelik), megneztünk egy filmet a karosszeria festeseröl, aztan el is telt a ket ora. Nem mondom, hogy rossz volt, de biztos volt bennem egy fitymalo erzes az Audival szemben, meg vegül is minden gyarban igy gyartjak az autokat, szoval valahogy többet vartam. Egy dologra voltam nagyon büszke: amikor az elejen a neni bemutatta fenykepeken a vilag negy Audi-gyarat es mondta, hogy Gjörben (Györben) gyartjak szinte az összes Audi-motort. Hat ezt meg kell neznem, ha otthon leszek.

Az elmult nehany napban nem irtam blogot, mert egyenkent egyik sem volt olyan erdekes, hogy erdemes lett volna. De azert mar csak összejött egy par dolog:-)

Pentek este egy üzenet vart a panzioban. Itt jart a plebanos. Mivel az nem jutott eszebe, hogy a plebanian keressen, hagyott egy levelet. Azt irta, hogy ezen heten mar itthon lesz, ha akarom, szombaton nem kell miseznem T.-ban. De hivjam fel, ha maskepp gondolom. Hat felhivtam, mert azert en szombaton is szeretnek misezni, de semmi gond, legyen ö a föcelebrans, meg legalabb talalkozunk is. Kerdeztem, hogy nincs-e kedve beszelgetni. Dehogynem! Mise utan? Mise utan. Hat szombaton szepen felöltöztem a reverenda ala is, hatha elvisz valahova. De semmi ilyen nem törtent. Mise utan bementünk a plebaniara, leültetett a fogadoszobaban es megkerdezte, hogy megkinalhat-e valamivel, pl. egy sört? Mondtam, hogy kaja elött nem szivesen, mert a fejembe szall. Nem ertett a szobol, nem kinalt semmivel. Na, hat mi ujsag? Minden rendben? Mivel lattam, hogy itt szo sem lesz közös vacsorarol, viszont a panzioban elvileg 8-ig van meleg konyha es mar igen csak fel 9 volt, hat nem sok ujsag volt.

A mise amugy tanulsagos volt, kiderült, hogy itt nem szokas mondani a "köszöntsetek egymast a beke jelevel" akklamaciot, ezert kezdtek ezek mindig olyan hirtelen mozgolodni az "Az Ur bekeje legyen veletek" akklamacio utan. Egyebkent szepen, katolikus modon misezett es az atvaltoztatast is tenyleg "für viele" szöveggel mondta. Mondtuk.

Vasarnap a H.-iek kicsit felbosszantottak. A szentleckeben Szt. Pal ugye figyelmeztette a csaladtagokat az allapotbeli kötelessegeikre. En a predikaciot a hitröl irtam, ugy epitettem fel, hogy az Oszövetsegben Jozsue (olvasmany) es a profetak is hitet követeltek, megpedig alazatos es engedelmes hitet, Jezus viszont azt szeretne, ha szeretetböl hinnenk, ezert a megalazkodasbol es szolgai engedelmessegböl el kell jutni a tiszta szeretetig. Ehhez felhasznaltam Szt. Pal szavait is az asszonyok engedelmessegeröl. Mert hiszen az ö engedelmessegük nem mas, mint az altaluk szeretett szemely kedvenek keresese. Es miert? Mert a masik is szereti öt. "Nagy titok ez, en Krisztusra es az Egyhazra vonatkoztatom." Nemcsak Szt. Pal, en is. Par bargyu asszony ebböl csak annyit fogott fel, hogy nekik engedelmeskedniük kell a ferjüknek. "Es annak nem kell nekik?" - kerdeztek. Mondom, miröl szolt a predikacio? Hat azt nem tudjak. Odaadtam nekik a beszedet, hogy kicsit tanulmanyozzak, ne egy szot ragadjanak ki belöle, hogy felhasznalhassak a feminista hülyesegeikhez.

Szombaton kaptam meg egy levelet, es bar a postast (egyben feladot, a H.-i ultratradicionalista nenit) pont elkaptam, rohant el, hogy "nem, nem, ezt ö mindenkeppen levelben akarja". Rosszat sejtve bontottam ki a levelet, ami ugy kezdödött, hogy latszik rajtam, hogy testestül-lelkestül a papsagnak szenteltem magamat, barcsak püspök es papa lenne belölem. A többi tul bonyolultan volt fogalmazva, ezert nem kinlodtam vele, hanem elmentem futni. Amikor visszajöttem, kiszotaraztam. Egy elemzes volt az itteni munkamrol "sokak velemenyet összegyüjtve". Ennek ellenere teljesen pozitiv volt, csak ket dolog nem tetszett benne. Egyreszt nem szeretem, amikor maganemberek "sokak velemenyere" hivatkoznak, nem kell a paprol pletykalni. Jot sem. Masreszt az effele elemzesek, jellemzesek keszitese nem a hivek feladata. Ha visszautasitom a mult vasarnapi kavemeghivast, vagy nem a szaja ize szerint beszelek nekik, akkor most rossz jellemzest kaptam volna? Na mindegy, vegül is a szandek jo volt, a jellemzes jo volt, ne bantsuk:-)

Közben a szabadidömben egyre többet foglalkozom az eReppel is, szeretnek visszakerülni a parlamentbe. Sajnos a ket nagy part elegge elnyomja a többit, de hatha.