Fárasztó hétvégén vagyunk túl. Gazdag programokkal ünnepeltük meg a búcsút. Soha ennyien nem voltak még szombaton a gulyásfőzőversenyen: 17 (egyesek szerint 18) csapat főzött. Volt, aki 8 kiló húsból! Persze, sok maradt, de legalább nem volt botrány, hogy nem jut az éhes szájaknak. Az én palócgulyásom a középmezőnyben végzett, az egyetlen kritika, amit a mesterszakács főzsüriző mondott rá, az volt, hogy túlfőtt. Aztán külön is megkérdeztem (erre lehetőséget adott), akkor kijelentette, hogy palócgulyás nincs is. Van palócleves, meg gulyásleves, de palócgulyás nincs. Azért nekem sikerült megfőzni és jó étvággyal be is termeltük.
Utána borkóstoló következett, a Varsányi Pincészet mutatta be borait. Az ő olaszrizlingjük csúcsbor lett a Pannon Bormustrán, még a Bországgyűlésen szúrtam ki, és meg is sikerült kérni őket egy borkóstolóra. Mi több, ingyen vállalták! Verpelétről jöttek, a többi boruk is jó volt, még a rozét tudnám kiemelni. Érdemes megkóstolni a boraikat, sajnos inkább éttermeknek adják el, meg helyben, de egy budapesti borboltban is árulják. Bevásárlóközpontokban nem árulják, mert nem bíznak a szakszerű kezelésben és nekik égő, ha a borukat úgy adják el, hogy tönkrement az állásban.
Volt egy hapsi, aki már a verseny eredményhirdetése közben folyton belekiabált, jópofáskodott, tele tenyérrel, egyedül tapsolt ha kellett, ha nem (még a jó időt is megtapsolta), folytatta a primitívkedést a borkóstolón is. Hülyeségeket kérdezett, okoskodott, alig engedte szóhoz jutni a borászt és még ő volt felháborodva, amikor rászóltam. Engem természetesen nem ismert, valószínűleg életében először járt a templom környékén is. Pedig a lányát ismerem, hozzánk jár az óvodába. Kellemetlen dolog szembesülni vele, hogy még egy ilyen társaságban is előfordulnak hülyék.
Volt tűzoltóautó is: egy Mercedes Unimog, erdőtüzes szer. Afféle különleges járgány, olyan különleges, hogy alig bírják kihasználni;-) Sokak szerint mellélőttek vele, mert sok mindenre jó, de rendkívül ritkán van rá szükség. Mindenesetre parasztvakításra jó volt, még a felnőttek is elájultak tőle:-)
Vasárnap ünnepi nagymisét tartott a Paskai bíboros atya. Aranyos volt, mint mindig. Jól megvendégeltük a plébánián, jó papi társaság is összegyűlt. Még maradtunk is kicsit beszélgetni meg iszogatni, amikor a bíboros úr elment. Aztán aludtam egy nagyot, alig tudtam az esti misére felkelni. De fáradt is voltam már.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.