Sorban hallunk a botrányokról az egészségügyben. Ezek nagy részét vissza lehet vezetni a pénzhiányra. Amikor tologatják az MR vizsgálatokat, a műtéteket, vagy ide-oda küldözgetik a betegeket és közben meghal, az végső soron a pénzhiány miatt van. De vannak helyzetek, amelyeknek ehhez semmi közük, viszont súlyos bűnt, eutanáziát követ el vele, aki ezt teszi, mégis rendszerszinten van beleprogramozva a magyar egészségügybe.
Ma haldoklóhoz kellett mennem. 93 éves néni, eszméleténél volt, de kommunikációra képtelen. Szilárd táplálékot már nem tud magához venni, így áldozni sem tudott, csak feloldoztam és megkentem. Mielőtt elmentem, hozták a reggelit: kenyeret, túristaszalámit és mackósajtot. A nővér szabadkozott, hogy mostmár leszól a diétára, hogy pépeset küldjenek fel. Csütörtök óta benn van a kórházban, azóta ilyen ételeket kap, pedig már a felvételkor tudták, hogy csak pépeset tud enni. De valaki úgy döntött, hogy neki jó ez is, 93 éves, nyugodtan meghalhat.
Kifacsarodott világban élünk. Isten nem kell, mert magunkat tartjuk Istennek. Életet adunk és elveszünk kedvünk szerint. Abortusz, eutanázia, önbíráskodás. Ez a világ megérett a pusztulásra. Vagy van még remény? Rajtunk is múlik. Ne engedjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.