Attila atya gondolatai

Ma egy jobbikos aktivista ádventi keresztállításra toborozta a miséről távozó híveinket. Én is kaptam tőle egy röplapot. Amikor elolvastam és láttam az alján aláíróként a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, felszólítottam, hogy hagyja abba az osztogatást és távozzon. Szemtelenül visszakérdezett, hogy miért. Nem elegyedtem vele vitába, csak közöltem vele, hogy nem kap engedélyt a tevékenységére. Gúnyosan válaszolt, hogy de ez közterület. Felvilágosítottam, hogy ez bizony nem közterület, hanem a templom kertje, egyházi tulajdon. Még mindig nem volt hajlandó távozni, hanem vitázni próbált velem, amire továbbra sem voltam fogadóképes. Kb. a 25. felszólításomra, amikor már rendőrrel fenyegetőztem, kegyeskedett eltávolodni a járdáig, ami már valóban közterület. De amikor eltávoztam és visszatértem, már megint a kertben őgyelgett a sunyi fajzat. Kicsinyességére jellemző volt, hogy már mindenki elment a templomból, tehát osztogatni se volt kinek a röplapjait, de azért ő megmutatta:-) Egyébként Erdő Péter bíboros úr tavaly körlevélben tiltotta meg, hogy papok beszédet vagy imádságot mondjanak pártrendezvényeken, amivel maximálisan egyetértek.

Az eset után azonnal írtam a helyi Jobbik-elnöknek. Délután azonban egy másik helyi jobbikostól körlevélben meghívót kaptunk a plébánia hivatalos címére, amelyre szintén reagáltam, megemlítve a délelőtti affért és a levelemet az elnök úrnak. Az elnök úr másnap válaszolt, sajnálkozott az affér miatt, de kijelentette, hogy a Jobbik rendkívül fontosnak tartja a keresztény egyházak tanítását és társadalmi elismertségét.

Ami meg a keresztállításokat illeti, az egész úgy hülyeség, ahogy van. Először is, miért egy párt szervez imádságot? Ilyenkor mindig kilóg a lóláb, az ilyesmi identitászavarról tanúskodik. A párt politizál, az Egyház imádkozik. Ha egy ember egyszerre hívő és egyszerre párttag, akkor eljöhet a templomba, vagy kiállhat a tér közepére is imádkozni, de nem pártzászló alatt. Ugyanígy a templomban sem tarthatnak ugyanazon hívők pártgyűlést, csak mert egy pártnak is a tagjai. Ha a jobbikosoknak egy kis eszük lenne, létrehoznának egy egyesületet, ami tömörítené a Jobbik keresztény vallású tagjait, ők meg civilben, az egyesület tagjaiként vennének részt a keresztállításon. Pártzászlók és jelvények nélkül, természetesen. Dehát nem olyan régen a kuruc.infón megjelent egy hosszú tanulmány, amelyben azt taglalják, hogy igazán tanulhatna a Jobbik Hitlertől, aki zseniális módon utcai nagygyűléseken fűtötte az emberek harci kedvét. A Jobbik a MIÉP sorsára fog jutni, figyelmeztet a szerző, ha holmi parlamenti politizálásra adja a fejét, mint a demokratikus pártok általában. Nem, ehelyett népgyűlésekre, utcai megmozdulásokra, sőt, "forradalmi harcra" van szükség!  (A forradalom szó 9-szer szerepel a cikkben.) Volt is  nagygyűlés november 12-én. Vajon a miséről kijövő híveket is az új szemlélet miatt agitálják ádventi imádságnak álcázott politikai programjukon való részvételre?

Egyébként liturgikus szempontból is hülyeség a keresztállítás ádventben, hiszen ilyenkor gyertyát szoktunk gyújtani az ádventi koszorún, a keresztnek sokkal inkább nagyböjtben van értelme, amikor Krisztus szenvedése kerül előtérbe. Ádventben a messiásváráson van a hangsúly.

Ráadásul már jó pár éve kettőskeresztet állítanak a jobbikosok, ami a pártjuk emblémája, a közvélemény szemében régen összekapcsolódott a radikális jobboldallal. Nem hiszem, hogy egy ilyen akcióban bárkinek az jutna eszébe, hogy az esztergomi egyházmegye érsekség (a kettőskereszt érseki szimbólum), vagy hogy az országot Szt. István alapította (az apostoli királyé is).

Nekem a Jobbik nagyon szimpatikus volt, mielőtt párttá alakult, még az ádventi keresztállítás is belefért, de mióta határozottan pártrendezvény és kettőskeresztet állítanak, elfogadhatatlan. Mint ahogy a Jobbik sok szélsőséges megnyilvánulása és erőszakos, egyre gyakoribbá váló utcai megmozdulásai is. Fölöttébb veszélyesnek tartom, hogy Hitlertől tanulnak politizálni.

Slusszpoén: a helyi alapszervezet telefonszáma nyilván véletlenül 365-1488

Hozzájutottam vagy tíz kiló padlizsánhoz és némi pritaminpaprikához. Elhatároztam, hogy a két évvel ezelőtti, igen jól sikerült zakuszkafőzést megismétlem. A zakuszka egy örmény eredetű, de magyarok között leginkább Erdélyben ismert zöldségkrém. Kell bele padlizsán, paprika, paradicsom, de lehet bele tenni sárgarépát, babot -ahány ház, annyi szokás. Én egy erdélyi származású paptestvértől kaptam a receptet még évekkel ezelőtt, azt alakítottam saját céljaim szerint. Mivel csak felvágottra kenni terveztem ízesítőként, csak padlizsánt, paprikát és paradicsomot tettem bele. (Recept egyben a végén.)

Kölcsönkértem az egyik sekrestyésünk grilltűzhelyét, a másiknak meg a húsdarálóját (nekünk csak kézi van, ráadásul csöpög, ez most nagyon kevés lett volna). Ma reggel kiugrottam a Csarnokba vásárolni még egy-két hozzávalót. Az egyik standnál láttam, hogy a kapia paprika (az a gyönyörű piros) 138 Ft. Mármint darabja. A másiknál nem láttam kiírva árat, ezért megkérdeztem. Azt mondta a kis hölgy, hogy 150 Ft. "Mármint kilója?" - érdeklődtem. "Igen." "Nagyszerű, akkor kérek belőle két kilót." Erre bement a raktárba és onnan pakolt nekem tele egy szatyrot. Ahogy rátette a mérlegre, láttam, hogy folyik az egész. Mondom, "köszönöm, ezt inkább nem kérem. Ami itt elöl volt, az szép volt, ezt nem akarom." A hölgy elkezdett hepciáskodni, hogy "de ez ugyanaz", a társa ellenben vérbeli kereskedőként letorkollta és elém tette a ládát, hogy válogassak kedvemre. A hölgy még erőtlenül próbálkozott, hogy "300 Ft-os kapia paprika...", de a férfi ismét rászólt: "ne hisztizz már, klimaxolsz?". Így hát kedvemre válogathattam a paprikák között. Lehet, hogy tényleg ugyanaz volt az áru, lehet, hogy a rohadtakat nem válogatta volna nekem bele, de így tényleg azt kaptam, amit akartam. Végül 3 kilót vettem. 150 Ft-ért kilónként:-) Kértem még két kiló paradicsomot is, az láthatóan nem véletlenül volt 200 Ft, de mivel főzni terveztem, teljesen megfelelt. És abba se válogatott bele nekem a hölgy nagyon rohadtakat. Sőt, még vettem két kiló zöldpaprikát is (azt nem a zakuszkába). Meg a felvágottas standnál szalonnás kacsamájpástétomot 1200 Ft-ért és gombás felvágottat 1350-ért kilóját. Szóval nagyon megéri a Csarnokban vásárolni, nem feltétlenül sznobság.

Itthon már várt egy házaspár, keresztelési oktatásra jöttek. Kicsit elkéstem, de elnézték nekem, régi ismerősök voltak. Aztán 10-kor nekiálltunk Derrick felügyelővel zakuszkát készíteni. A huhogók persze egyből megjelentek (ahelyett, hogy lakkozták volna a parkettát a sekrestyében), hogy kevés lesz a faszén, de nem lett kevés. Kicsit nehéz volt begyújtani, de aztán szépen felizzott.

Minden hozzávalót szépen meggrilleztünk, kivéve a hagymát. Azt lereszeltük Derrick multifunkciós motoros húsdarálójával, pik-pak megvolt és alig sírtunk. Azt beledobtam másfél liter olajba, és amikor már a nagyja zöldséget megsütöttük, meghámoztuk, alágyújtottam.

A padlizsánt (rozsdamentes) acélkéssel hámoztam, ráadásul acélvillával szurkáltam meg sütés előtt, mégse barnult meg.

A paradicsom héja némi grillezés után ragyogóan lejött. A paprikákat elég nehéz volt grillezni, ha egy kicsit nem figyelt oda a Derrick, máris megégett. Én természetesen biztos nem égettem volna meg;-) A paprikákat kicsutkáztam és mindent ledaráltunk.

Mivel pár hete halászléfőzésnél egy háziasszony nagyon elámult, hogy milyen rendkívüli paprikacsutkázási technikám van, megosztom. Körbevágjuk a paprikát a csutkájánál, majd a csutkájától egy kicsit bevágjuk a hegye felé és a csutkáját kihúzzuk a lyukon az ere nagy részével együtt. Hát nem zseniális? Szerintem senkinek nem jutna eszébe rajtam kívül!

A darálás után már csak bele kellett önteni mindent a hagymába. Nem fért bele. Így aztán két fazékban főztük. Sóztam, borsoztam, babérlevelet is tettem bele. A fokhagymát kifelejtettem, ezért azt a főzés végén tettem bele (terv szerint együtt sütöttem volna a vöröshagymával). Sokáig főzni nem kell, hiszen a grillen már amennyire kell, a hőkezelést megkapja. Ilyen lett a végeredmény:

Amíg a zakuszka rotyogott, sterilizáltam az üvegeket. Már reggel elmosogattam őket és bepakoltam a sütőbe, most pedig bekapcsoltam. 150°C-ra állítottam, szép fokozatosan melegedett fel, egyik se tört el. Fogókesztűvel kivettem őket, beletöltöttem a fortyogó zakuszkát, a tetejére öntöttem egy kis forró tiszta olajat (csak úgy sercegett), majd rá a fedelét. Semmi tartósítószer, csak a steril kezelés, az olaj és a légmentes zárás. Az előző gyártmány két év múlva is éppolyan friss maradt, remélem, ez is sokáig jó lesz. Amikor az összes zakuszka eltűnt az üvegekben, felvittem őket és berámoltam a használaton kívüli ágyneműtartóba a jó meleg dunyhába. Ha kihűlt, a vákuum légmentesen rászorítja a fedőket és kész.

És ez maradt utána:

Hozzávalók (háziasszonyok számára):

• 1 kg hagyma
• 1 fej fokhagyma
• 1 l étolaj
• 5 kg padlizsán
• 1 kg paradicsom
• 8 kg pritaminpaprika és kapiapaprika
• só, bors, babérlevél

Természetesn tök más arányban is teljesen jó lesz, én pl. olyan 8 kg padlizsánból, 2 kg paradicsomból és 4 kg paprikából csináltam. Férfiak, ne csináljatok problémát ebből!

Szent István 1000 éve kereszténnyé tette Magyarországot. Ezt ma sokan rossz szemmel nézik, mondván, hogy semmivel sem jobb kereszténynek lenni, mint pogánynak, sőt, legjobb lenne ateistának lenni. 20 évvel a kommunizmus bukása után Szent Istvánt egyesek ismét I. Istvánnak nevezik, hogy ezzel is kihangsúlyozzák, hogy nem számít az életszentsége. Igen rosszindulatúan a szemére vetik a középkori eszközöket is, mondván, hogy "tűzzel-vassal térítette a magyarokat, erőszakos despota volt". Ezzel szemben az igazság az, hogy Szent István a kereszténység felvételével értelmet adott a magyarok vallási életének és feltette Magyarországot Európa térképére.

Kereszténység és politika

Európa igyekszik megtagadni keresztény gyökereit, de elég nehezen teszi. Egy európai polgárnak fel se tűnik, hogy annak ellenére, hogy liberálisnak, ateistának nevezi magát, sosem imádkozik, jár templomba, értékrendje alapján még mindig keresztény. Persze, az abortuszpártiság, a homokosok házasságának pártolása, a "szabad szerelem" támogatása ellenkezik a keresztény értékekkel (észrevettük, hogy ezek mind a szexszel kapcsolatosak?), de hasonlítsuk csak össze Európát a nem keresztény földrészekkel! Amire mi olyan büszkék vagyunk, amit mondernnek tartunk, amit fejlettebbnek tartunk az ázsiai, afrikai, közel-keleti gondolkodásnál, az mind a kereszténység öröksége!

A jobboldali beállítottságú ember általában keresztény értékeket emleget. Emiatt éri is őket bőven támadás az ateista balliberálisoktól, akik úgy gondolják, hogy aki keresztény, annak sose lenne szabad bűnt elkövetnie. Ellentétben velük, akik nem tartják magukat kereszténynek. Sajátos felfogás ez, nagyon alattomos, ugyanis van benne igazság. Mindig az a legaljasabb hazugság, amiben van egy kis igazság. A teljes igazság azonban az, hogy a keresztény hit nem szentet csinál az emberből, hanem üdvösségre vezet. A legnagyobb szent sem tudna üdvözülni, ha csak az érdemei számítanának. Hiszen épp ezért volt szükség a megváltásra! Az Isten irgalma pedig még a nagy bűnöst is üdvözíti, ha az képes megtérni. Azt viszont, aki cinikus módon elutasítja az Istent, még az Isten sem képes üdvözíteni. Mit tegyen akkor egy hívő politikus? Zárja össze szorosan a száját és állja végig a Szent Jobb-misét kőmerev arccal, mintha ateista lenne, csak mert hivatalos minőségében van jelen és nem hívőként? Sólyom László így tett. Papoljon kereszténységről és családról, aztán csókolózzon házas ember létére a susnyásban egy 20 éves lánnyal? Kiss Róbert így tett. A helyes magatartás a kettő között van. Hogy hol, azt nem tudom megmondani, az arany középút soha nem azonos a mértanival. Az biztos, hogy nem fog tudni feddhetetlen életet élni, kritika fogja érni, de a hitét eltitkolni gyávaság és bűn lenne, elutasítani pedig hittagadás. Aki közéleti szerepet vállal, annak vállalnia kell a hite miatti megaláztatásokat is, de mindent meg kell tennie, hogy erkölcsileg magasabb szinten éljen, mint egy ateista.

Kereszténység és pogányság

Másik probléma, hogy ma sokan szeretnék visszahozni az ősmagyar pogányságot. Főleg a nemzeti érzelmű, jobboldali közéleti szereplők ilyenek. Gondoljunk egy Papp Lajosra, egy Csókai Andrásra, vagy akár Makovecz Imrére! Ők ráadásul magukat egyszersmind kereszténynek is tartják, így próbálják elcsábítani a (Gyurcsánynak köszönhetően nagyszámú) jobboldali érzelmű embert. A kereszténységet ráadásul nemcsak ősmagyar sámánizmussal, de keleti vallásokkal és "modern" ezotériával is keverik. Az utóbbi években ez annyira elharapózott, hogy már komoly veszélyt jelent a keresztény hitre. A püspöki karnak körlevelet kellett kiadnia tavaly szeptemberben, hogy felnyissa a hívők szemét ennek a veszélyére. Nem lehet összekeverni a pogányságot a kereszténységgel! Főleg nem vezetne jóra a kereszténység helyett visszahozni az ősmagyar vallást! Szellemek, személytelen erők nem tudnak szeretni minket és nem tudnak üdvösséget adni nekünk. Önmagunkat megváltani sem vagyunk képesek. Ha felismertük az igazságot a kereszténységben, legyünk rá büszkék és ragaszkodjunk hozzá!

Tönkrement a fényképezőgépem kihajtható LCD-jének a kábele. Elég kényelmetlen volt, hogy csak az átnézeti keresőben tudom visszanézni a készített képeket, meg nem tudom másoknak megmutatni őket, ezért rászántam magam, hogy szervízbe viszem. A márkaszervíz drága, hiszen a márka abból él, hogy (relatíve) olcsón adja a fényképezőgépet, de irgalmatlan drágán javítja. (Egyébként ugyanez a helyzet az autókkal is.) Ezért először próbáltam keresni egy magánszervízt. Találtam is az Interneten egyet, ami nem is volt túl messze, a kameraszerviz.hu-t. Felhívtam, mondta a szerelő, hogy valószínűleg meg tudja csinálni, hát elvittem.

A szervízben az első, amin megakadt a szemem, egy tonfa volt. Jó harcias szerelő lehet a fickó, gondoltam, vagy időnként ki szokták rabolni? Mindjárt letegezett, amit lenyeltem,  pedig nem ma töltöttem a 18-at. (Egyébként ő sem.) Megnézte a gépemet és máris mutatott egy kibelezett ugyanolyat. "Ennek megadta magát a tápja, javíthatatlan. Átszerelem bele neked az LCD-t, teljesen jó lesz. 20 ezer forint." Majd jelentőségteljesen hozzátette: "A Canon 30-35 ezer +ÁFÁ-ért csinálja". Kicsit gondolkoztam rajta, majd igent mondtam.

Közben felhívta őt egy ügyfele. Amikor letette, mindjárt elmesélte, hogy milyen értetlen a fazon, nem érti meg, hogy ha beleejtette a gépét a vízbe, akkor nem egyszerű javítani. Felmatricázta a gépemet és eltette. Mivel én továbbra is ott álltam, megkérdezte, hogy mit akarok még. Mondom, a papírt. "Nem bízol bennem?" - hangzott meglepetésemre a válasz. - "Engem a fórumokon mindenki dicsér! Talán még ÁFÁ-s számlát is kérsz róla? Mert akkor 25 ezer + ÁFA(!)" Kicsit vitatkoztunk rajta, hogy hogy lesz a nettó 20 ezerből ÁFÁ-val 25 + ÁFA, de aztán megnyugtattam, hogy nem kérek számlát. "Azért írjunk egy papírt, így szokták ezt mindenhol" - mondtam neki békülékeny hangon. Elővett egy sajtpapírt, rányomta a hosszú bélyegzőjét és elkezdett firkálni. Közben nem hagyta abba a leckéztetést. Megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. Én, hülye, megmondtam, hogy pap vagyok. Megállt a firkálásban és nekem próbált szegezni egy kérdést: "És ha bemegy hozzád valaki, hogy..." Itt elfogyott a türelmem és rászóltam, hogy ne oktasson, írja alá a papírt és hadd menjek. Ezen ő halálosan megsértődött és visszaadta a gépemet, hogy akkor ő nem hajlandó nekem megjavítani. Vigyem, ahova akarom. Elmondtam neki a véleményemet a gondolkodásáról és szóvá tettem azt is, hogy mindjárt letegezett, holott nem őriztünk együtt libát, se óvódástársak nem voltunk. Aztán elbúcsúztunk. A gyökér veszített 20 ezer potya forintot, mert nem hiszem, hogy valamit is fizetett volna a javíthatatlan gépért.

Itthon aztán rákerestem a nevére, elvégre "őt a fórumokon mindenki dicséri". Hát nem egészen így van. Elég sokan dicsérik, de legalább annyian voltak, akik szidták a parasztsága miatt. Sőt, még olyat is találtam, aki lopással vádolta meg, hogy a javításra leadott fényképezőgépet mindenféle kifogással magánál tartotta, végül közölte, hogy javíthatatlan, de szívesen megveszi 5000 Ft-ért. (Talán a nekem szánt donor gépet is így szerezte.) Felhívtam egy másik szerelőt, az felvilágosított, hogy jól jártam, hogy nem javíttattam ezzel a paraszttal, hiszen ha az én gépemben elfáradt az a kábel, a használt gépből átszerelt alkatrész is lehet, hogy két hétig bírja csak. Ezek után már nem maradt más lehetőség, csak a Canon szervíz. Elvittem oda, közölték, hogy 18000 Ft-ért megcsinálják. Felhívtam az emberünket, aki igen csodálkozott rajta. Felhasználtam az alkalmat, hogy elmagyarázzam neki, hogy szoktak Európában bánni az ügyfelekkel. Meglepő módon egész meghunyászkodott. Bár nem hiszem, hogy a természetén nagyon tudna változtatni.

Epilógus: a gépem egy nap alatt elkészült és végül csak 15000 Ft-ba került a javítás. ÁFÁ-val.

A Fidesz zászlajára tűzte a rendcsinálást, a bűnözés visszaszorítását, ami, ismerjük el, mindnyájunk vágya, egy rendpárti kormányt mindenki örömmel fogad. De mielőtt belemennénk a részletekbe, azért két szempontot ne felejtsünk el:

1.) Annyira nem rossz a biztonsági helyzet. A világon számos olyan ország van, ahol ezerszer nagyobb a bűnözés.

2.) A kommunizmus vége szabadságot hozott a bűnözők számára is, teljes "rend" csak Észak-Koreában van.

Az elmúlt két hét két rendőrgyilkossága alapos muníciót adott az ellenzéknek Pintér Sándor Belügyminisztériuma ellen. Pedig mi történt? Az egyik esetnél egy bedrogozott állat rátolatott az óvatlan rendőrre (hősi halott, de azért az igazoltatás szabályai között szerepel, hogy ne álljon se a kocsi elé, se mögé), a másiknál pedig egyelőre nem is tudjuk mi történt, de a bűncselekmény nem illeszkedik egy általános helyzetbe. Ámokfutók, megőrült szeretők, sarokba szorított fegyveresek a legnagyobb rendben is előfordulnak.

Ezek mellett azért van bőven probléma, ami valóban megoldásra szorul. A tanárok elleni erőszak, a kisebb értékre elkövetett tömeges lopások, a garázdaság ad bőven feladatot. A Fidesz megszavazta a "három csapás" (valójában három esély, vagy három dobás) törvénymódosítást, amit elég sokan bírálnak. Engem meggyőzött az az érvelés (többek közt itt), hogy egyrészt az automatizált bíráskodás a bírók mérlegelési lehetőségének csorbítása, aminek Magyarországon nagy hagyománya van; másrészt nem a büntetés szigorítása fogja visszatartani a bűnözőt, hanem az, ha tudja, hogy nagy esélye van a lebukásra. Ugyanezért volna értelmetlen újra bevezetni a halálbüntetést (amellett, hogy még erkölcstelen is lenne).

A bűnözést ezek fényében (szerintem) három dolog tudná érdemben visszaszorítani:

Gazdaságfejlődés

Ez a Fidesz nagy ígérete. Ha meg tudnák csinálni és lenne jóval több embernek munkája, az emberek nagy többségének vissza tudnák adni a hitet, hogy az életszínvonala becsületes úton is növekedni fog. Így kevesebben próbálkoznának kerülőúton pénzt szerezni. Itt külön ki kell emelni a leszakadt rétegek felzárkóztatását. Ezt a kérdést egységsugarúak szokták cigánybűnözésnek nevezni, de nem a faji hovatartozás a lényeg, hanem az életmód. Persze, csapjanak le minden cigánygyerekre, aki uborkát lop, de ha egyenlőségjelet teszünk a cigány és a bűnöző szó közé, ne csodálkozzunk, ha ők is elfogadják, hogy ők csak bűnözők. Nagyon fontos lenne az oktatásuk, nevelésük fejlesztése.

A rendőrség fejlesztése

A Gyurcsány-kormány milliárdokat költött a rohamrendőrség fejlesztésére, testpáncélok, vízágyúk, könnygázgránátok vásárlására, miközben a valódi bűn üldözését elhanyagolta. A rendőrséggel szemben kialakult közhangulat (sőt, lincshangulat) emellett rengeteg rendőrt elűzött a pályáról (talán a jobbérzésűek még szégyellték is magukat, azért mentek el), többezer közrendőr hiányzik az utcákról. De nem ez az igazi gond, hiszen ha kétszer ennyi rendőrjárőr lenne, akkor sem lehetne minden bűnözőt őrizni. Inkább a nyomozók hiányoznak. Így lehet Budapestnek 38 éves főkapitánya. Ettől még ő nem lesz feltétlenül rossz, de ahogy ő is mondja, azért kerülnek sokan fiatalon magas pozícióba, mert az idősebbek szinte menekülnek a nyugdíjba. Egy teljes generáció hiányzik. Pintérnek terve visszahívni a tapasztalt nyugdíjas nyomozókat, remélem, hogy sikerülni fog neki.

Civil összefogás

Nem lehet és nem is kell minden bűncselekményt a rendőrséggel megpróbálni megakadályoztatni. A polgároknak nyitott szemmel kellene járni és kicsit bátrabbnak lenni, hogy ha bűncselekményt látnak, ne dugják homokba a fejüket. Ma percekig rúgdoshatnak valakit a Körtéren anélkül, hogy valaki tanújelét adná, hogy egyáltalán észrevette az eseményt. Nálunk a templomban a kántorképzősök simán végigcaplattak a kitört színes üvegcserepeken, amikor beleállították azt a husángot az ablakba, azt gondolták, hogy ez mindig így szokott lenni. Nagyon fontos lenne, hogy úgy járjunk az utcán, hogy feltűnjön egy felfeszített ajtó, egy vijjogó riasztó, egy segítségért kiáltozó ember. Emellett sokkal több olyan ember kellene, aki kifejezetten azért megy ki az utcára, hogy nézze, nem történik-e bűncselekmény. Ezt lehet polgárőrség keretében, vagy egyszerű civil kezdeményezésként a lakóközösségben, stb. Németországban szinte mindenki tagja valamilyen egyesületnek, önkéntes mozgalomnak. Magyarországon az önkéntes tűzoltókra legföljebb vidéken számítanak valamicskét, a polgárőrök közé pedig többnyire olyanok jelentkeznek, akik rendőrnek, tűzoltónak nem alkalmasak, de azért szeretnek intézkedni. Elég megnézni, kik szaladnak össze egy tűzesetnél láthatósági mellényben a kordon mögött.

A Magyar Gárda azért jött létre, mert az emberek biztonságérzete katasztrofális mértékben megzuhant és irtózatos politikai indulatok gerjedtek. Ugyanakkor ha elmúlnának ezek az indulatok, ha a gárdisták nemcsak a "cigánybűnözés"-t akarnák visszaszorítani, egész jó is lehetne a Gárda. Sőt, miért ne lehetne más pártoknak is hasonló egyesülete? Vagy hol van az megírva, hogy a pártaktivisták csak kopogtatócédulát gyűjthetnek?! Azok, akik egy-egy demonstráción rendezőként vesznek részt, alkalmanként gyűjtik az aláírásokat meg az ajánlószelvényeket, odahaza éjszakánként sétálgathatnának, hogy őrizzék lakótársaik álmát. Így reklámozhatnák a pártjukat is.

Az egyházak is sok embert fognak össze, mi is csinálhatnánk itt a templom környékén templomőrséget (ahogy volt egy rövid ideig, amikor a templomba jövő öreg néniket támadták meg sorban). Ez az őrség aztán járőrözhetne másfelé is, ha van rá kapacitás. Ha pedig a lelkesedés hónapokon túl is megmarad, akár még polgárőr egyesületté is alakulhatna (szakmai segítség, támogatás, stb.) Elvégre az Egyház tagjának lenni nemcsak annyit jelent, hogy vasárnaponként eljárunk a templomba. Az Egyház profán közösség is egyúttal.

Összefoglalva: nem várhatunk mindent a kormánytól. A kormány feladata megteremteni a demokrácia és a rend alapjait, fenntartani a legális erőszakszervezeteket. A mi feladatunk szolidárisnak lenni egymással és szeretettel figyelni egymásra.

Úgy látszik, sose lesz vége. Ezúttal egy nagy husángot állítottak bele a templom színes üvegablakába. Kívülről dróthálóval erősített üveg van, de sikerült átütni és belül kitörni egy-két tagot a színes ablakból.

Hogy mikor történt, azt pontosan nem tudjuk, legvalószínűbb, hogy az éjjel. Kihívtam a rendőröket, persze a tettest nem fogják tudni elfogni.

Nemrég szereltek fel a környéken térfigyelő kamerákat. Valahogy ide, a meglehetősen forgalmas utcára, a templom és az iskola elé nem jutott... Felvettük a kapcsolatot a közterület-felügyelettel és a polgárőrséggel is. Megígérték, hogy majd gyakrabban fognak járőrözni. De fontos lenne, hogy a hívek is nyitott szemmel járjanak erre, főleg éjszakánként. Ha valakinek erre visz az útja, nézze meg, hogy nem őgyelegnek-e gyanús alakok, netán nem törtek-e már be!

Vannak a plébánián is erőszakos emberek, akik úgy gondolják, mindennél fontosabb, hogy amit ők kitalálnak, az megvalósuljon. Pár éve a karnagyunk kért lehetőséget arra, hogy személyesen hirdethessen minden mise végén, így sikeresebben toborozzon énekeseket a kórusba. Amikor az egyik misém végén befejezte a hirdetést, egy erőszakos ember odapenderült az ambóhoz és ő is kihirdette a maga szervezte programot, minden előzetes megbeszélés és engedély nélkül. Még az sem tűnt fel neki, hogy én közben kivonultam a sekrestyébe.

Nem olyan régen meghívták a Czeizel Endrét előadást tartani az önképzőkörükbe. Róla tudni kell, hogy köztörvényes bűnöző, gyermekkereskedelemért jogerősen elítélve (sajnos csak felfüggesztettet kapott, nagyon olcsón megúszta). Ezen kívül az abortuszról is sajátos felfogása van, tehát nem lehet éppen az élet tisztelete nagy harcosának nevezni. A templomban épp csak az előadás tényét hirdettük, nagyon visszafogottan, nem említve a Czeizel nevét. Küldött egy összefoglalót is róla és egy másik programjukról, hogy közöljük le a heti újságunkban. Természetesen csak a másik program összefoglalóját közöltük le. Erre egy felháborodott hangú mailben tiltakozott és leközöltette a negyedévi kiadványunkban (annak a szerkesztője nem tudott arról, hogy a heti újságban le lett tiltva a cikk). Ráadásul még hozzáírt egy dőlt betűs kioktatást, hogy mostmár igazán az Egyház is elfogadhatná ezeket a kutatásokat, amiket ez a kitűnő tudós folytat. Ezzel pedig ocsmány módon csúsztatott, hiszen egy szóval sem kritizáltuk a kutatásait, csak éppen az erkölcsi állapota miatt a tudós nem kívánatos egyházi körökben.

Ma temetésen voltam. Egy kántort temettek. 13 éve ismertem. Valaha kispap volt, jó képességű, felküldték a Központiba is. Nem lett pap, viszont jó érzéke volt a zenéhez, elment egy kis faluba kántornak. Épp akkor szervezte az énekkart, amikor megismerkedtünk. Emlékszem, milyen szamárordítás jött ki először a kórustagok torkából és tanúsíthatom, hogy óriási különbség volt az akkori és a mai szereplésük között. Ma ráadásul nehezített volt a feladat, mert karnagy nélkül kellett énekelniük:-(

Ami miatt ezt a posztot, az a halála oka. Mint annyian a kis falvakban, ő is alkoholista lett. Arról nem tudok, hogy hogyan, de ahogy az atya is mondta a prédikációban, Istené az ítélet. Az utóbbi néhány évben, de lehet, hogy már 10 éve is, beteg volt. Függő. Decemberben kórházban is volt, de már nem tudtak rajta segíteni. Fizikai és lelki függőségben élt, elhagyta a felesége, az egészsége pedig ráment. Az utóbbi időben már szinte állandóan vérzett, "szétrobbant a mája". Végül pénteken egy utolsó vérzésbe belehalt. 46 éves volt.

Az alkoholista halála irtózatos. És ezt egy fiatal sem gondolja át. Hiszen sokáig, évekig tart, amíg a függőség kialakul és esetleg évtizedekig, amíg a mája teljesen tönkremegy. Ki gondol annyira előre?! Pedig érdemes lenne. Alkoholos italt nem azért kell inni, hogy berúgjunk és elveszítsük az önkontrollunkat, nem azért, hogy "bevegyenek a bandába", nem azért, mert anélkül nem indul a nap, vagy nem fejeződhet be a munka, hanem azért, mert az gasztronómiai élvezet és közösségalkotó tényező. A minőségi bor, pálinka sok pénzbe kerül, ezért a fogyasztója keveset és ritkán, nagy fegyelemmel és a barátaival issza. Az olcsó lőrét csak az szlopálja mértéktelenül, akinek az ivással egy célja van, hogy minél részegebbre igya magát. Sok minden miatt lehet az ember alkoholista, legalább annyit tegyünk meg ellene, hogy az ivásnak normális célt adunk!

A szentföldi zarándoklat után egy másik álmom teljesült a hétvégén. A tanári karral Csíksomlyón voltam. Egy pap számára ez szinte lehetetlen dolog, hiszen hogy lehet valakit helyettesíteni pünkösdvasárnap? Hála a főnökömnek és a Pákozdi atyának, lehetett:-) Tényleg köszönöm nekik!

1. nap

Péntek hajnalban indultunk. 15 és fél óra alatt tettük meg a busszal a 670 km-es utat! Azért ez abszurdum! Pedig már van egy rövid autópálya is és az utak is sokkal jobbak, mint pár éve. Napról napra fejlődik Románia. Bizony, lassan azt kell néznünk, hogy mennyire vagyunk lemaradva infrastruktúrában Románia mögött, egyre kevésbé nagyképűsködhetünk előttük

A szállásunk két helyen volt: egy motelben a többségnek és egy panzióban hármunknak. A motelban a csapatot pálinkával és finom vacsorával várták, mi egy tányér híg bablevest és száraz fánkot kaptunk. Még repeta se volt a levesből, mivel állítólag többen jöttek, mint amennyire számítottak (pár nap múlva már arra panaszkodtak, hogy sokkal kevesebben).

2. nap

Szombaton reggel félórát vártunk a reggelire, bár fél 8-ra kértük. A vaj olyan vizes volt, hogy a tányérból ki lehetett önteni a kondenzvizet. Pálinkát sem adtak.

Reggeli után felmentünk a nyeregbe, ahol a mise volt. Kicsit szemerkélt az eső, jó nagy sár volt. A többieket nem találtuk meg, viszont megtaláltam a máltai mentősöket, akik vagy nyolcan kivonultak a mentőautóval eü. biztosítást adni (sok más segélyszervezettel együtt). Jelentkeztem gyóntatni. Mondták, hogy az egyik sárga zászló alatti padra üljek le, majd jönnek. Hamarosan találtam üres gyóntatóhelyet, tényleg jöttek, két órán át megállás nélkül, hosszú sor állt a padnál! Persze volt pár bunkó, aki pont elénk ült le (ráadásul a folyosóra, amit közlekedés céljára fenn kellett volna tartani), meg ott árultak, de akkor is lenyűgöző élmény volt. Sajnos a Böjte atya prédikációjából egy szót se hallottam. Kicsit féltem, hogy még koncelebrálni se fogok tudni, de a hiszekegyre elfogytak a gyónók. Akkor odamentem az oltár közelébe és tudtam misézni. Az eső néhányszor rendesen eleredt, olyankor a fejemre húztam a kabát kapucniját, nagyon nem áztam el.

A mise után a két lakótársammal és még néhány tanárral megtaláltuk egymást, a többséggel nem. Megnéztük a nyeregben a kápolnákat, majd lementünk. Bementünk a kegytemplomba is, ott imádkoztunk. A többiek ezalatt nem tudom, hova mentek, de a kegytemplomba nem jutottak be. Vacsorára híg csontlé volt szétfőtt tésztával és sült csirke far-hát. Magunkban eléggé dohogtunk, főleg két lakótársam érezte a kontrasztot a szokásos székely vendégszeretettel. Ami azt illeti, én is mást tapasztaltam, amikor korábban egyszer Erdélyben jártam. Rendeltünk egy pálinkát és egy sört, így jobban éreztük magunkat.

Vacsora után egyszer csak jött értünk a busz és felmentünk egy mofettába, vagy mibe. Ez egy kénhdrogénes kamra, ahová be kell állni, csak nem szabad lehajolni. A kénhidrogén ui. nem csak büdös, de mérgező is. Viszont vérbőséget okoz ott, ahol az ember testével érintkezik. A lábamban tényleg éreztem a melegséget, állítólag van, aki följebb is érzi;-) Mindenesetre egy ilyen helyen az ember bátran eregethet a bableves után;-)

3. nap

Vasárnap egyszerűen nem akartak reggelit adni. Kétségtelen, hogy volt némi félreértés az időpontot illetően, ui. először fél 8-ra kértük a reggelit (méltatlankodtak is, hogy az túl korán van), a mofetta látogatása azonban alkalmat adott a vasárnapi programról való egyeztetésre is, úgyhogy mondtuk egy alkalmazottnak, hogy elég 8-ra is. Ő valószínűleg nem adta át az üzenetet a reggeli stábnak. Így aztán amikor 8 órakor megérkeztünk, egy szabad asztal sem volt. Kicsit ácsorogtunk, majd megkérdeztük az ott sertepertélő, minket még véletlenül sem megszólító felszolgálót, hogy hova ülhetünk le. Erre a válasz ez volt: "azt hittük, már nem jönnek". :-O Először megszólalni sem tudtunk a döbbenettől, majd próbáltuk az érdekeinket érvényesíteni. Erre a kiscsaj kiküldte a főnököt, aki leteremtett minket, hogy miért nem jöttünk akkorra, amikorra mondtuk, ő már nem tud mit tenni az érdekünkben és egyébként is "mindig csak velünk van baj". Hát ennél a pontnál  nálunk elszakadt a cérna, egy rövid ideig komolyan féltettem a pasi életét. Szerencséjére elviharzott. Pár perc múlva visszatért és leereszkedőleg felajánlotta nekünk az udvart. Kicsit vizes volt az asztal és a pad az előző esti esőzés után, de jobb híján elfogadtuk. Sőt, hamarosan kifejezetten élveztük a helyszínt, ha nem ilyen körülmények között terítenek nekünk oda, még jobb is lett volna, mint odabent. Végül még a főnök is kijött elnézést kérni.

Ezen a napon Gyimesbükkre mentünk, az ezeréves határhoz. Már vagy 15 km-re a helyszíntől lezártak minden utat, kínszenvedés volt valamennyire is előrehaladni. Református lelkészünk bedobta magát és az "én póp, te rendőr" meg "rezervát parking" román  nyelvű mondatokkal, valamint élénk gesztikulálással elérte, hogy néhány ellenőrzőponton még átengedjenek minket. Hogy róla elhitték-e, hogy pópa, azt nem tudom, de én igyekeztem lebukni, hogy ne lássák rajtam, hogy pap vagyok. Mindenesetre a legemlékezetesebb mondatait még két nap múlva is röhögéstől fetrengve emlegettük.

Két éve kijön ide az állomásig a vonat, idén már kettő is (a Székely Gyors és a Csíksomlyó Express), aztán a mozdony(ok) előremennek a határig. Idén a románok nem engedték, hogy a mozdonyok működjenek, legföljebb a legnagyobb emelkedőkön. Az ezeréves határra is csak betolták a két mozdonyt és még örülhetünk, hogy nem a román mozdony volt elöl.

A határ közelében volt a "Hiszek a romokon" című rockopera bemutatója, erről sajnos a vonatra várakozás miatt lemaradtunk. Aztán szentmise volt, ahol én koncelebráltam, de a tanárok nagy része  (lakótársaim kivételével) nem ért fel időben, így olyan helyet kaptak, ahol semmit sem hallottak a miséből. Még nagyobb baj volt, hogy a misén nem volt áldoztatás. Ui. a misét a Duna TV közvetítette és volt egy emlékműmegáldás, ami, ismerjük el, sokkal fontosabb, mint holmi áldozás pünkösdvasárnap. Így aztán meghallgattuk, hogy pontosan ki mit csinált az emlékműben, melyik darabnak mi a felirata, meghallgattunk több verset, éneket, előadást, az áldozás meg szépen elmaradt.

A mise végére épp megjöttek a mozdonyok, a lejtőről lefényképeztük őket, aztán mentünk vissza az állomásra. Ott megnéztem egy tűzoltóautót, természetesen csak román tűzoltók voltak rajta, de angolul azért tudtak. Én viszont angolul nem tudom ezeket a szakkifejezéseket, úgyhogy nagy eszmecsere nem volt. Ekkorra már igen éhesek voltunk, úgyhogy jól jött az uzsonna. Nekem csinált valaki tízórait és odaadta egy lakótársamnak, aki viszont elment fényképezni. Az életemet a sofőr mentette meg, aki nagylelkűen megkínált a saját élelmiszeréből.

Ezután Mádéfalvára mentünk, ahol megnéztük a székely népirtás (siculicidium) emlékművét. Imádkoztunk az elhunytakért és elénekeltük a magyar és a székely himnuszt.

Hazafelé vettem egy góbétól finom juhsajtot. Furfangos volt a figura, mert az egyik társam fél kilót kért, de egy kilót próbált rásózni. Kettévágta és eladott neki fél kilót. A másik felét ketten vettük meg, de az addigra 30+30 deka lett. Na mindegy. A sofőrünk nagyon rendes volt, betette a busz hűtőjébe a kincset.

Csíkszeredában megnéztük a templomokat. Két új templom van a városban, az egyik a Makovecz-tervezte (állítólag ingyen), a másik meg egy irtóztató nagy hodály, székesegyháznak is beillik. A Makovecz-templomnál (mellette a régi kis templomban) megáldozhattak, akik akartak. Közben beszélgettem a kegytárgyárussal, megtudtam tőle, hogy 11 mise van ott vasárnaponként. Aznap bérmálás volt, 108 bérmálkozó volt!

Aztán átmentünk a még újabb (2009-es) kváziszékesegyházba, ott épp vége volt a bérmálásnak. Tamás József segédpüspök atya bérmált 202 (kettőszázkettő!!!) fiatalt. Döbbenetes volt látni őket kifelé özönleni kettes sorban, népviseletben a templomból!

Otthon megint következett az obligát pálinka és a sör. Csak egy idős asszony volt, a háziak elmentek valahova. A néni nagyon kedvesen, de eszméletlen lassan szolgált ki. 1 deci pálinkát mért ki olyan lassan, mint ólomlajhár fékernyővel. Amikor szóltunk neki, hogy az sok lesz, ahelyett, hogy a felét áttöltötte volna a következő pohárba, elment egy tölcsérért és visszatöltötte az üvegbe. De nem volt harag, tényleg kedves volt. Aztán megvártuk a háziakat, hiszen fizetnünk kellett. A főnök amint megjött, rögtön felajánlott egy üveg sört grátisz. Én meg se ittam, se az alkohol, se a folyadék nem hiányzott már. Aztán kijött a felesége és elszámoltunk. Elfogadott forintot és a román nemzeti bank középárfolyama alapján számolta át lejből, szóval nagyon korrekt volt. Adtunk neki tisztességes borravalót és megbocsátottuk a piszkoskodásaikat:-)

4. nap

Hazautaztunk. Korán reggel indultunk és viszonylag kevés helyen álltunk meg pisilni. Valahogy hazafelé mindenkinek kevésbé működik a veséje, mint odafelé. A református lelkész nagy bánatára a Királyhágón nem álltunk meg, csak előtte, ahol ettünk egy jó miccset. Vagyis annyira nem is volt jó, de legalább meleg volt. Megálltunk Korondon, is ahol vettünk egy-két apróságot. Budapesten aztán kiraktuk a népet, ki hol akart kiszállni. A Népligetnél a forgalom elől (elvileg) elzárt területen hirtelen ötlettől vezérelve megkértem a sofőröket, hogy hadd vezessem egy kicsit a buszt. Megengedték, volt is nagy sivalkodás hátul:-) Úgyhogy mostmár a busz is kipipálva.

Összességében nagy élmény volt a búcsún való részvétel, amiből még sokáig fogok élni. Jó volna egyszer visszamenni évközben, amikor nincs ilyen tömeg és mást is meg lehet nézni.

A múltkor ittam egy kis bort az ebédhez. Riedel pohárból. A bor már egy ideje már nyitva volt, de furcsállottam, hogy mosogatószivacs szaga van. Az attól elvileg nem lehetne. Pörgettem, forgattam, de csak büdös maradt. Elővettem a másik poharat és áttöltöttem abba. Abban nem volt büdös. Nyilván koszos volt a szivacs, amikor mosogattam és hiába öblítettem el, a szaga benne maradt. Ennyit számít egy jó pohár.

Az ember az ízlelőbimbóival csak négy ízt tud érezni: édeset, sósat, savanyút és keserűt. A grillcsirke, vagy egy jó bor "íze" valójában az illata miatt van. A szánkból az illatok átmennek az orrunkba, így együtt érezzük az alapízeket és a millió illatot.  A jó bort is meg lehet inni whiskey-s pohárból, műanyag pohárból, de akkor nem lehet érezni a bor ízét. Persze az ABC alsó polcáról vett boroknak, amiket csak a címkéje különböztet meg egymástól, nincs is ízük, azt akár gyomorszondán keresztül is lehetne engedni. Az alkoholmennyiség bejut a szervezetbe, kész. Aki sosem szeretné a bor ízét megismerni, ne költsön pohárra.

A jó borhoz viszont jó pohár dukál. A jó pohár talpas, hogy ne ott kelljen fogni, ahol át kéne nézni rajta (hiszen a jó bor szép is) és hogy ne melegítsük fel a kezünkkel. (Ezért olyan rövid a konyakospohár szára, azt pont úgy kell megfogni, hogy ez ember tudja melengetni az italt.) De attól, hogy a pohár talpas, kristályból van, szépen metszett, drága, még nem biztos, hogy borfogyasztásra is alkalmas. A bort forgatni kell, hogy minél nagyobb területen érintkezzen a levegővel, így a büdös bomlástermékek eltávozzanak belőle, a finom illatok meg összegyűljenek a pohárban. Az egyenes aljú pohár ezért nem jó. A kifelé szélesedő harangú pohár sem, mert abból minden illat azonnal kimegy. Az a jó pohár, amelyiknek gömbölyű az alja és szűkül a szája. Ha jó nagy a kelyhe, az is hasznos, bár én ormótlannak tartom a félliteres poharakat.

A Riedel az egyik legjobb borospohármárka (én igen kedvezményesen jutottam hozzá a Bországgyűlésen), csináltak mindenféle típusú borhoz külön poharat. A fenti tapasztalatom után el is hiszem, hogy a megfelelő pohárból finomabb a bor. De jóval olcsóbban is lehet kapni borélvezésre alkalmas poharat. Még csak kristályból sem kell, hogy készüljön, egyszerűen gömbölyű aljú, szűkülő szájú talpaspohár legyen.