Attila atya gondolatai

Nem tudom, igy kell-e helyesen irni, bonyolult szo. Az angolok az összes szot külön irnak, a nemetek meg az összeset egybe. Hat en az összeset kötöjellel irtam.

Delelött elmentem Riedenburgba a kristalymuzeumba. Ez arrol hires, hogy itt van a vilag legnagyobb hegyikristaly-együttese. Persze, nem Nemetorszagban banyasztak, hanem Amerikaban, de akkor is ez a vilag legnagyobb ilyenje es idehoztak. 7,8 tonna! A legnagyobb kristalyok olyan szelesek, mint egy villanyoszlop! Es tenyleg egyben van az egesz! De emellett meg ki volt allitva rettenetes sok feldragakö: smaragd, rubin, tigrisszem, opal, jaspis, malachit, türkiz, akvamarin, topaz, es meg sorolhatnam. A turmalinoknak egy külön szobat szenteltek! Emellett a vilag hires gyemantjainak replikai is ki voltak allitva egy kis törtenettel, meg fenykeppel. Meg a masolatok is gyönyörüen pompaztak!

Aztan elugrottam Dietfurtba, ahol allitolag Europa utolso müködö vizimalma van. Nem is ez hozott lazba, hiszen tuti, hogy minden rendes skanzenben van egy müködö vizimalom, hanem az, hogy allitolag 1907-ben a malmot 110 V-os generatorral szereltek fel, igy a kis falu Nemetorszag elsö települesei között lett arammal ellatva. Na, a generatort pont nem lattam, mar csak egy fenykep es egy leiras emlekezett ra:-( Termeszetesen örles se volt, de a gepezet müködött. Erdekes volt latni, hogy szijhajtassal jut el az erö a fötengelyröl mindenhova. Nekünk termeszetes, hogy az összes gepet a halozatba kell bedugni, attol müködött, pedig milyen impozans, hogy a plafonon van egy lyuk, azon megy at, szinte egymast surolva a szij ket fele, es ugy hajtja meg a fölötte levö emelet gepet. Illetve 3 emeleten egy rakas gepet. Mert volt köztük több örlöberendezes, de magvalogato, szitalogep, meg minden.

Aztan mentem Ingolstadtba. A kirchenpfleger nagyon rendes volt, hogy bejelentett egy werkbesichtigungra. Kaptam teilnehmernummert, azzal kellett jelentkezni es kipengetni 7 ajrot. A BMW-nel bezzeg ingyen volt. Direkt jo koran erkeztem, ugy terveztem, hogy elötte megnezem a muzeumot (ujabb 2 ajro), raadasul hagytam magam rabeszelni egy vezetesre is (ujabb 2 ajro). Ez utobbit nagyon megbantam, mert bar hölgy nagyon kedves volt, de a führung messze nem volt olyan erdekes, mint remeltem, viszont a fontos informaciokat, amik a kiallitott targyak mellett voltak kiirva, nem volt idöm elolvasni. Amikor befejezte, meg egyszer körbefutottam es amire volt idöm, gyorsan elolvastam. Volt egy müveszfilm is az elejen, ez aztan vegkepp nem tetszett, gyakorlatilag semmiröl sem szolt, csak filozofalt es fotomontazsokat meg sejtelmes animaciokat vetitettek ala. Gondolom, ezzel akartak kedvet csinalni az audivasarlashoz.

A gyarlatogatas nem volt olyan erdekes, mint a BMW-ben. Ugyanugy kaptunk egy hallokeszüleket, hogy a nagy zajban is ertsük, amit az idegenvezetö beszel, aztan elindultunk a gyarban. A karosszeriaelemek sajtolasa eppen allt, pedig ez igazan erdekes moka. Szerencsere ezt mar ket helyen lattam. Itt hegesztettek, ragasztottak a robotok, itt is dolgoztak emberek (meg nök is, amin csodalkoztam, nemelyik majd meg szakadt egy nehez szerszamos ladat hurcolaszva), itt is elsütötte az idegenvezetö a Hochzeit-viccet (amikor az alvazra szerelt motort es a karosszeriat összeszerelik), megneztünk egy filmet a karosszeria festeseröl, aztan el is telt a ket ora. Nem mondom, hogy rossz volt, de biztos volt bennem egy fitymalo erzes az Audival szemben, meg vegül is minden gyarban igy gyartjak az autokat, szoval valahogy többet vartam. Egy dologra voltam nagyon büszke: amikor az elejen a neni bemutatta fenykepeken a vilag negy Audi-gyarat es mondta, hogy Gjörben (Györben) gyartjak szinte az összes Audi-motort. Hat ezt meg kell neznem, ha otthon leszek.