Attila atya gondolatai

De. talalkoztam a jövendö plebanossal, akit meg a Weltjugendtagrol ismerek. Ö is megismert. Mint helyi plebanos megmutogattam neki a plebaniat, szegenynek meg kulcsa sincs, aztan hoztak a butorait. Kerdezte, hogy minden rendben van-e, megy-e a munka. Kicsit moszeroltam neki a bananfalot, de nagyon nem panaszkodtam. Vegül is megy minden nelküle is.

Tegnap kaptam egy üzenetet, hogy az egyik alpolgarmester szeretne körbevezetni a faluban. Örültem neki. 1 orat beszeltünk meg, de mar 3/4 1-re megerkezett, meg ebedeltem (rantott lazacot tocsnival), ugyhogy kicsit zavarban voltam. Ö nem. Jo politikushoz illöen körbement az ebedlöben es mindenkihez volt egy par jo szava. Amikor a desszerttel is vegeztem, elindultunk.

A. szülöttje egy szobrasz a XVIII. szazadbol, aki az egesz Alpokaljara keszitett minösegi szobrokat. A szülöhaza mar nincs meg, de az egykori mühelye igen. Van egy muzeum is rola elnevezve. Az most zarva volt, dehat az alpolgarmesternek csak van hozza kulcsa:-D Megneztük, aztan felmentünk a Burgba. Mert itt meg az is van, de legalabbis a romjai. Volt egy 36 m magas tornya, romjaiban is impozans, 26 m magas. Körülötte egy modern "müvesz" borzalmai ektelenkednek acelbol.

A varosnezes vegeztevel Frau E. meghivott egy kavera. Az ö kavefözögepe is tud rendes kavet csinalni, fejlödökepesek a nemetek. Beszelgetes közben kiderült, hogy ö az egyhaztanacs elnöke is. Tehat ezert vitt körbe a faluban, nem azert, mert a falu tart olyan nagyra:-P De mindenkeppen nagyon kedves volt. Szervezett nekem holnapra ministransokat, akikkel elmehetek a strandra. Ezt mar a napokban felderitettem, csak rossz iranybol közelitettem meg, igy a bejaratot nem talaltam meg. Du. megkerestem.

Ma volt a masik temetes. Egy 49 eves szivbeteg hapsit temettem. Igazabol barmikor meghalhatott volna mar, de nyilvan mindenki remenykedett benne, hogy nem mostanaban fog. Aztan megis. Az özvegy es az arvak nagyon sirtak a temetesen. En most nem benaztam, alaposan felkeszültem, de azert lathatoan most sem ugy csinaltam, ahogy a nemetek szoktak. Ez van, bar mar jo par temetest csinaltam itt, de meg egyet sem lattam:-)

A temetes utan itt is volt halotti tor. Eleg kellemetlenül ereztem magamat, mert elözöleg nem hivtak, viszont elmenni sem mertem, mert itt mindig meghivjak a papot. Amig a csalad a sirnal zokogott, en a templom elött acsorogtam, mint egy hülye, feszengtem, hogy mi legyen. Tudtam, hogy mindenki tudja, hogy azt varom, hogy mikor fejezik mar be a sirast es megyünk zabalni. A fönököm mar reg lelepett volna a helyemben es en is. De aztan vegre vege lett, magukra talaltak es elhivtak. Az ebedre varva gyatra nemettudassal vigasztaltam a kisfiut, de az egesz csalad zokogott. Bezzeg a tegnapelötti temetes gyaszoloi a toron mar harsanyan hahotaztak es anekdotaztak. Az ebed vegen odajott az özvegy is, kicsit elbeszelgettünk. Kiderült, hogy nem is evangelikus. Birom, amikor a buzgo hivek kavarnak. Viszont a vigasztalas tenyleg rafert.

A kesöre nyult ebed miatt nem tudtam a szazaddal harcolni Ontario ellen (eRep), igy inkabb ledöltem aludni. Este aztan, amikor jöttem blogot, e-mailt irni, erepes ügyeket intezni, meglepve lattam, hogy meg mindig tart a csata! Az eRep törtenetenek eddigi legnagyobb falat kellett leverni es hajszal hija volt, hogy biztositsak! A rendes idö utan meg 5 oran at mozgott a fal a secure es a conquer között, mig vegül ledöntöttük es ezzel Kanada megszünt letezni. RIP.

Vacsorara csak egy joghurtot es egy teat kertem, aztan elmentem futni az egykori vasutvonalra. Bizony, berozsdasodtak az izületeim, alig ment:-( Igaz, rengeteg latnivalo is volt. Pl. ifjusagi tüzoltok gyakorlatoztak az egyik kertben. Hat azt meg kellett nezni! Hösiesen hordtak a teljes vedöfelszerelest, pedig mar pakoltak el a tömlöket. Mokas volt a II. vilaghaborus rohamsisakra emlekeztetö sisakjuk:-) Atfutottam a szomszed közsegbe, gyönyörü barokk temploma van. Es tarva-nyitva volt meg este 8 körül is. A hirdetötablan megtalaltam a plebanos nevet, angol volt. Ezeknek a szegeny nemeteknek nagyon kell imadkozniuk hivatasokert...

Reggelire nem is kellett kernem a kavet, mert a tegnapi felszolgalo leadta a drotot Frau N.-ek, ugyhogy hozta. Mi az, hogy hozta? Mindjar harom adagot is! Elöször azt hittem, megis nemet kavet hozott, de nem. Ugy gondolta, reggelihez több kave dukal, ugyhogy harom adagot fözött le es beletöltötte nekem a nagy bögrebe! De mondta, hogy nem kell mind meginni, nem is ittam:-)

Ma nekialltam predikaciot irni, mint a gözgep. De elöször feloraig kerestem a nyelv atallitasa gombot a rohadek menüszalagon. A desktopomon meg a 2000-es Word van, teljesen jo az. Ebben ez is megerösitett. Nagyjabol meg is irtam es elküldtem korrektoromnak, aki meg az este ki is javitotta, amit ezuton is köszönök neki. Blogiras utan atnezem es megy vissza, mert tuti, hogy lesz egy-ket dolog, amit felreertett es en nem ugy akartam fogalmazni. Dehat ez egy ilyen sziszifuszi munka. Ezert nem is vallalom, hogy a temetesekre irjak beszedet, ket nap erre az oda-visszaküldözgetesre keves.

Ebed utan (valami fasirthoz hasonlo sült daralt marhahust ettem) elmentem egyet setalni az egykori vasutvonalra. Ui. meg a 60-as evekben volt itt kisvasut, amit azota "racionalizaltak", felszamoltak. Helyette bicaj- es gyalogut van, de irgalmatlan hosszan. Mellette meg a patak. Festöi. Egy par metert en is setaltam rajta, talaltam egy Kolping-szobrot, epp jött az A.-i sekrestyes gondozni a viragokat. Meg talaltam egy strandot is, oda jo lenne elmenni, csak nincs kivel.

Nezegettem a csajokat (nem botrankozni, inkabb ne olvasd tovabb). Hat, itt se fogok elcsabulni. Minden nemet nö drabalis. Nem az a bajom velük, hogy szelesek csipöben es keskenyek mellben, hanem hogy olyan ormotlanul vannak összerakva. Szörnyüek, na! Igazi Brümhildak! Viszont macskat meg egy darabot se lattam. Allatbol itt leginkabb csak legy van.

Este beszenteltem egy halottat, akit holnap fogok temetni. A bananfalo nem hagyott itt nekem semmi instrukciot, se segedkönyvet, ugyhogy magamnak kellett összeraknom a szertartast a temetesi szertartaskönyvböl. Tegnapelött egy hivö szolt, hogy az özvegy evangelikus, beszeljek vele, legyen egy jo benyomasa a katolikusokrol. Kicsit furcsanak talaltam a kerest, hogy en keressem meg öt, amikor soha nem lattam, meg egy szinkatolikus faluban valoszinüleg mar reg kialakult a benyomasa a katolikusokrol. Mondtam, hogy beszeljen vele, jöjjön be a sekrestyebe a mise utan, aztan ha akar, hivjon meg, vagy beszelgessünk a sekrestyeben. Az utobbi valosult meg. Elmondtam neki, hogy lesz a temetes, ö kerdezte, hogy mondok-e valamit a predikacioban a ferjeröl. Mert itt ez a szokas, egesz eletrajzot ismertetnek. Hat mondtam, hogy ha adnak eletrajzot, en felolvasom. De nem, epp hogy ezt nem akarta, csak a Szentirast magyarazzam. Egyböl szimpatikus lett:-) De predikaciot akkor is az Internetröl szerzek majd valamit, nem vallalom, hogy korrektura nelkül felolvassam, amit irok. A predikacioval nem jatszunk. Ezt neki is megmondtam, megertette.

Reggel 6-kor kivetett az agy, szepen zsolozsmaztam, bar kicsit hüvös volt az idö. Otthon milyen? A reggeli fejedelmi volt. A panzios neni, Frau N. kihozott nekem egy pohar öszibaracklevet, egy tanyer felvagottat, egy tanyer lekvart, sajtkremet es joghurtot, egy kancso kakaot, kenyeret, zsömlet, a napi bulvarsajtot, majd amikor mar belemelegedtem az evesbe, egy forro kemenytojast is (lehet, hogy lagytojasnak szanta). Termeszetesen közel sem tudtam mindent megenni.

Delelött olyan faradt voltam, hogy mindjart reggeli utan visszafeküdtem aludni. Most jött ki rajtam a tegnap ejjeli pakolas es a 7 oras autozas. 2-kor viszont temetes volt, ugyhogy nem is ebedeltem. Egy buzgo, vallasos bacsit temettem, tagja volt a Kolping csaladnak. A mise elött odajött a korus egy tagja, megbeszeltük, mikor mit enekelnek. A temetest teljesen az enyemnek mondta, csak egy enek volt megbeszelve. Amde itt is bezavart, hogy tök mashogy vegzik Nemetorszagban a temetest, mint Magyarorszagon. Ezert a ravatalozonal szükseges reszt szepen kihagytam:-( De a rokonsag azt mondta, hogy csodalatos volt. Akkor meg rendben.

A temetes utan megint volt Leichenschmaus, vagyis zabalas, megpedig a panzioban, ahol lakom. Igy kaptam ebedet, mert kedd egyebkent szünnap, ezt tegnap meg is mondtak, hogy szamitsak ra. Schweinebraten (söt, egy szelet barany is volt benne) volt gomboccal, meg egy kis nokedlivel (Spätzle) es az elmaradhatatlan savanyu krumplisalataval. Elöször a tüzoltok köze ültem le, de athivtak a csalad asztalahoz. Azert egy tüzoltosaglatogatast sikerült megbeszelenünk;-) A csaladdal jol elbeszelgettem. Az egyik fiu kerdezte, hogy komolyan hiszem-e a feltamadast, amiröl predikaltam. (A beszedet meg a bananfalo irta, csodalkoztam is, hogy volt benne olyan, hogy meg a keresztenyek se mind hiszik.) Mondom, hogy a viharba ne?! Mert ö nem nagyon. Csak remeli. Mondom, jött aldozni. Jar egyaltalan templomba? Nem nagyon. Mondom, akkor szentsegtörest követett el! Ne aldozzon igy! Csak legyintett. Azt hiszem, erre mondja Szt. Tamas, hogy

Veszi jó és veszi vétkes,
Ám gyümölcse vajmi kétes:
Élet vagy elkárhozás.
Rossznak átok, üdv a jóknak:
Lásd, az együtt áldozóknak
Végük milyen szörnyü más!

Egyebkent addig unszoltak, amig raalltam, hogy igyak egy kavet, mivel espressot is csinalnak.Es lass csodat! Jo volt! Ugyhogy holnaptol kezdve reggelenkent is megiszom egyet.

Az ebed utan elmentem az egyik tüzoltoval megnezni a helyi önkentesek szertarat. Ket fecskendö es egy bevetesiranyito van ott, meg egy par kismotorfecskendö (nemelyik uj gazdara var, lehet erte PM-ben jelentkezni!). A bevetesiranyito egy mikrobusz, az utastereben egymassal szembeforditott szekekkel es felhajthato asztallal, erdekes. Magyaroroszagon az iranyitasi pont a Csoport kocsi a soförrel. A többi a Hirközpontban, ill. a karhelyszinen zajlik. A ket fecskendö meglehetösen öreg volt, elavult felszerelessel, pl. a habkepzöanyagot kannakban taroljak es szivjak fel a szivattyuba szükseg eseten, sugarcsöböl meg olyanok vannak, mint nalunk a 80-as evekben. De megvan mindennek az elönye is. Pl. az erdötüzeknel a regi, egyszerü felepitesü sugarcsö nem tömödik el, a különfele sugarkepet elöallitani, atfolyo vizmennyiseget allitani kepes meg hasznalhatatlan.

Az esti mise utan nem kaptam vacsorat. Mivel szünnap volt, minden be volt zarva, ehesen feküdtem le. Na jo, nem egeszen, mert azert eleg kesön volt az ebed;-)

Ma elutaztam Bajororszagba. Sajnos nem oda, ahova tavaly, mert oda nem jelentkeztem idoben es beraktak a helyemre egy indiai papot:-( Ez most Ingolstadt közeleben van, ugyhogy iden Audi-fan leszek;-) Itt 4 misezöhely van + egy öregotthon. Egy kongoi papot helyettesitek.

Az ideut nagyon sima volt, mig szemböl az M1-esen ket sulyos balesetet is lattam. Az egyiktöl 3 mentö jött el, a masiknak meg epp daruztak az összeroncsolodott kamiont, az emberek meg az autojukbol kiszallva a szalagkorlatnak tamaszkodtak es eszegettek, beszelgettek. 10 km hosszan.

Az elökeszites eleg furcsan ment, barmit kerdeztem a plebanostol, Herr B.-tol, azt irta vissza, hogy "majd ha itt lesz, ellatom utasitasokkal". Mert persze magazodik velem a majom. Szoval eleg vegyes erzelmekkel tekintettem a szolgalat ele. Alapvetöen olyan vagyok, aki szereti tudni, mit vallal. Persze, rutinbol is fog menni, ez mar a 3. alkalom, de nem mindegy, mennyi bakival es nehezseggel. Meg csak nem is a plebaniara kellett mennem, hanem a panzioba, ahol a szallasom lesz. Mert a plebania üresen all, ide fog költözni az uj plebanos szeptemberben (akit egyebkent ismerek, kicsi a vilag).

Igy tehat a panzio tulajdonosa, Frau N. fogadott. Mindjart kaveval kinalt, amit nyilvanvalo okokbol udvariasan, de a leghatarozottabban visszautasitottam. Viszont kerdeztem, hogy hogy tudnek beszelni a plebanossal. Kerdezte, hogy felhivja-e. Merthogy majd a templomgondnok jön. Mondtam, csak kene beszelnem a plebanossal... Hat felhivta. Nem vette fel. Es következö egy oraban sem. Igy aztan kertem valamit enni. Gulaschsuppe-t kertem, kivancsi voltam, itt hogy csinaljak. Nem volt rossz, csak repa helyett pritaminpaprikadarabok voltak benne. Kertem hozza egy kis csipöset, Tabasco chilivel eges türhetö ize lett. Aztan tenyleg jött a kirchenpfleger es beavatott a feladatkörömbe. Öt megkerdeztem, hogy miert a panzioban lakom, ennyi penze van az egyhazközsegnek? Csak vonogatta a vallat, hogy a Herr B. igy akarta. De az esti mise elött a sekrestyeben is fintorogtak, hogy "ez az afrikai pap". Tenyleg nagyon sajatos felfogasa van.

A templomgondnok körbevitt a birodalmamban (elötte le a kalappal mindent megmutogatott), aztan veletlenül talalkoztunk a  plebanossal is. Ui. amikor a plebanos szallasahoz ertünk, kerdeztem, hogy nem megyünk be? "Bemenjünk?" - kerdezte. Ugy ereztem magam, mint az okori miszteriumvallasok hivei a beavatas elött. Leültetett minket, semmivel meg nem kinalt, csak atadott par papirt a holnapi temetesre. A "rendes" helyemen a plebanos megkinalt sütivel, kaveval, üditövel, kifizette az utiköltsegemet, adott egy rakas liturgikus könyvet, segedletet, ezt meg meg az egyetemes könyörgesekröl is hiaba kerdeztem. Merthogy a nemeteknel erre nincs külön könyv es nincs benne az olvasmanyoskönyvben sem, ahogy ezt en mar rutinbol tudom es mondtam is neki. De azt mondta, van ilyen könyv. Az esti misen aztan kiderült, hogy megsincs.

A környek viszont festöi es nincs is erös tragyaszag. Itt a központi faluban speciel egyaltalan nincs. Minden gond nelkül kaptam kulcsot a plebaniahoz, igy tudok blogot irni, e-mailezni, MSN-ezni, google talkozni, IRC-zni es erepezni. Mindjart csinalok is egy battle hero medalt. Egyebkent folyik a harc az USA District of Columbia elnevezesü regiojaert. A regio neve esetleg Washington D. C.-böl ismerös lehet. Csehül allnak. Szoval meg 5-ig maradok külügyminiszter es tudok a cegeimmel is foglalkozni.

Az esti mise S.-ben volt, egy kis templomban, tele hivekkel. Kisebb problemat okozott, hogy elfelejtettem a collecta zaro formulajat es  nem tudtam hirtelen kikeresni, meg az evangelium bemondasat is. Azert a mise ervenyes volt, bar az atvaltoztatast itt meg a pro multis szöveggel mondjak. A vacsora meg meger meg egy par szot: "Reh ragout", vagyis özpörkölt volt zsömlegomboccal. Felseges volt.

Nyaranta a teraszon szoktunk reggelizni. Ma reggeli közben keserves nyivákolásra lettünk figyelmesek. A hang a kocsim felől szólt. Amikor odamentem, akármelyik oldalára álltam, mindig a kocsi felől jött a nyávogás. Ez belemászott a motorházba! Uzsgyi, kocsikulcsot és fényképezőgépet! De amikor felnyitottam a motorháztetőt, nem találtam benne semmit.

Ellenben heves nyivákolást hallottam a pince felől. Ennyire rosszul hallottam volna? Kinyitottam a pinceajtót. Hamarosan meg is találtam őkelmét az egyik rozzant szekrény mögött: egy ronda, koszos kölyökmacskát. Ahogy rávilágítottam a lámpával (Streamlight, bitangerős fénye van), fejvesztve menekült. Lehet, hogy ez születése óta itt él a pincében, még nem is látott soha embert? Biztos odakölykedzett az anyja, amikor nyitva felejtettük a pinceajtót, aztán rácsuktuk. De mit eszik?

Bebújt a pince másik helyiségének a leghátsó sarkába egy szekrény alá. Hoztam neki egy kis tejet egy tálban. Félórás tereprendezés után fértem csak hozzá, közben tiszta pókháló és por lettem. De amint elkezdtem piszkálni egy ott tárolt nyárs segítségével, a macsek kilőtt és beszáguldott a másik szekrény alá. Itt már nem volt olyan mélyen, könnyedén hozzáfértem. A nyárssal addig ösztökéltem, amíg kibújt a fal mellett. Ekkor tudtam először megfogni. Szegény, alig látszott a szőre a kosztól. Elkezdtem simogatni, de kitépte magát a kezemből és bevágtatott a szerszámos szekrény mögé. Itt már komoly nehézségekbe ütköztem, mert a nyárssal se tudtam kipiszkálni. Ellenben amikor aládugtam, azon megpróbált felmászni. Lehet, hogy ki akart jönni, csak nem bírt? Kijjebb húztam a dögnehéz szekrényt, és akkor tényleg felmászott a nyárson. Amikor kidugta a fejét, elkaptam és kivettem.

Ekkor már nem engedtem el, simogattam és tisztogattam a szőrét a sok mocsoktól, ami ráragadt. Szegény, egész testében remegett. Megpróbáltam belenyomni az orrát a tejbe, de csak azt értem el vele, hogy felrúgta a tálat és minden tiszta tej lett. Ekkor eszembe jutott, hogy a macskák nem véletlenül a grabancuknál fogják meg a kölykeiket. Amellett, hogy így könnyen meg tudják fogni, a közhiedelemmel ellentétben nem fájdalmas a kismacskáknak, sőt nyugtató hatása van. Én is megfogtam hát a nyakán a bőrt és láss csodát, abbahagyta a kapálózást! Sőt, amikor letettem, akkor is sokkal nyugodtabban viselkedett. Még kétszer kezdett ficánkolni, akkor megint megemeltem így, aztán egyszer csak felcsapta a farkát és elkezdett dorombolni, dörgölőzni, 5 perc múlva pedig lelkesen lefetyelte a tejet.

Úgy másfél órával a macskaszelídítés kezdete után azt gondoltam, már elég szelíd és kinyitottam neki az ajtót. Abban a pillanatban kilőtt és eltűnt. Na, gondoltam, ennek a kegyeiért érdemes volt ennyit strapálnom magamat:-( De aztán meghallottam a nyivákolását. Megint a kocsim felől! Motorháztető kinyit, macska benn figyel! (Sajnos rögtön leugrott, ezt már nem tudtam lefényképezni.) Szóval mégiscsak volt itt! De akkor hogy jutott be a pincébe? Elkezdtem nyomozni és az egyik ablakon találtam egy belülről kinyomott szúnyoghálót. Valószínűleg egyszer mégis sikerült bezárni oda egy macskát, viszont azóta ott közlekednek. Odatettem egy papírhulladékos zsákot, hogy ne tudjanak bemenni többet, aztán elmentem átöltözni, fürödni, hajat mosni.

Hétfőn meglátogattam anyukámat. Milyenek az anyukák? Két nagy szatyor zöldséggel és gyümölccsel jöttem haza. Kaptam kis uborkát, nagy uborkát, karalábét, patisszont, sárgabarackot, ribizlit. Hát ma megcsináltam a karalábét.

Rakott karalábét csináltam, de másképp, mint ahogy Magyarországon csináljuk a rakott dolgokat. Nem marha- vagy disznódarálthússal, hanem csirkemellcsíkokkal csináltam, és nem pörkölttesen, hanem csak borsozva. Hagymát sem dinszteltem alá. Egyszerűen megpirítottam olajon. A karalábét megpároltam egy kis olajon, a saját levében. Majorannával, oregánóval, rozmaringgal fűszereztem. A rizst meg megfőztem sós vízben. Aztán a jénai tepsibe rétegeztem a hozzávalókat, imígyen: karalábé, rizs, hús, karalábé, tejföl. A tejfölbe kevertem egy tojást. És az egészet megsütöttem. A karalábé sajnos kicsit kemény maradt, egyébként felséges volt. Vacsorára előzékenyen felkínáltam a pákosztos kosztosoknak, de szerintem látták rajtam, hogy sajnálom tőlük, úgyhogy hagytak nekem egy adagot. Még egyszer bezabáltam belőle:-)

Ezzel a bulvárhírrel van tele a sajtó. De nekem van személyes élményem is őkelmével, ezzel szeretnék rá emlékezni.

Középiskolás voltam, a Dózsa György útra jártam iskolába. Hazafelé menet a Felvonulási téren nagy csődületet láttam: állványok, kamerák, lámpák, szélgép, rengeteg ember. Hoppá, mondom, filmforgatás! Gyorsan leszálltam a buszról és odamentem. Volt egy kordon kihúzva, de nem őrizte senki, hát átléptem. Pár méterre volt még egy kordon, azt is átléptem. Aztán még egyet. A negyedik kordonnál álldogált néhány ember, nem mentek be. Megálltam én is, néztem a berendezéseket, a nyüzsgést. Egyszer csak egy lakókocsiból kilépett egy nő, állig fekete bőrszerkóban, napszemüvegben, az arcát egy cowboy kendő takarta el. Önkéntelenül is kiszakadt belőlem: "Ez tisztára úgy néz ki, mint a Michael Jackson!" A mellettem állók mérhetetlen megvetéssel fordultak felém és az egyik lesújtó hangemben így szólt: "Te hülye, ez a Michael Jackson!" Jobbnak láttam nem szólni többet. Néhányszor felvették, ahogy a szélgéppel szemetet fújtak Jacko szemébe, miközben ő integetve elsasszézott macskalépteivel a kamera előtt, aztán meguntam és hazajöttem.

Este csöndben burkoltam a vacsorát, közben a húgom (aki nagy buzgó jacksonista vallású) lélekszakadva meséli az élményeit anyukámnak, miszerint a kinn volt a repülőtéren és egyszer egy tizedmásodpercre látta 200 méterről őszentségét, azonmód el is lőtt rá egy tekercs filmet és nagyon reméli, hogy legalább egy képen ki fog villanni a Jackson a csápok és fényképező gépek takarásából. Ekkor csöndesen megjegyeztem: "Én láttam a Felvonulási téren, ahogy vagy félórán át előttem csámborgott 5 méterre".

Hazautazásunkról is szeretnék még néhány szót írni. Éjjel 2-re beszéltük meg az ébresztőt, igyekeztem korán lefeküdni és aludni. Nem is vettem már pizsamát. 2 előtt néhány perccel kopogtattak az ajtón. Gondoltam, eddig telefonon volt az ébresztő, de bizonyára biztosra mennek. Nem szóltam semmit. Megint kopogtattak. Kiszóltam, hogy ja, meg ébren vagyok. Megint kopogtatnak. Kitámolyogtam, kinyitottam az ajtót, a londiner volt. Kitűnő angolsággal ennyit tudott mondani: "Bag? Key?" Mondtam neki, hogy majd később, most hagyjon. Összepakoltam és kimentem a folyosóra. Ott már kávé és némi sütemény várt minket, majd 3/4 3-kor elindultunk a busszal a Ben Gurion felé. Útközben a Simon elmondta, hogy mire számíthatunk. Mondta, hogy ne említsük, hogy két embernek is a londiner hozta le a csomagját (hogy figyelt a kis gnóm!), mert akkor szívóznak velünk, mondjuk, hogy mindenki maga hozta le és el se mozdult mellőle. Két embert szoktak a csoportból kikérdezni, az egyik az atya lesz (ez az érsek atya), a másik meg valószínűleg az Attila (én). Na mondom, már csak ez hiányzott, én el terveztem felejteni angolul a reptérre menet. De jól tettem, hogy nem felejtettem el. Mindenről kikérdeztek, hol jártunk, mit csináltunk Betlehemben, hogy hívták az (arab) sofőrt, de még a szüleim származását és testvéreim nevét is tudni akarták. Viszont a táskakipakolást ketten úsztuk meg az érsek atyával. 1/4 5-re értünk oda a beszállókapuhoz, a többiek 5 körül kezdtek csak szállingózni!

A hazaút már nagyjából eseménytelen volt, itthon főnököm és a sekrestyés várt a reptéren, édes pofák!

Utolsó napunkon kirándulást tettünk a Holt-tengerhez. A környéke egy sós kősivatag. Ennek ellenére van benne élet. Mindenfelé cserjéket láttunk és zergék is élnek erre. Nagy szerencsénkre láttunk egy egész nagy csordát, több mint 20 állattal! Kibucok is vannak: banánt és más gyümölcsöket termelnek benne. Azt készséggel elismerem, hogy a zsidók nem félnek a munkától. Erővel elveszik a területet az araboktól (ezt a környéket speciel Jordániától), gátlás nélkül agyonlövik azt az arabot, aki véletlenül nekihajt a buldózerével egy rendőrkocsinak, de az elfoglalt területeket megművelik és építenek rá. Persze az öntözésnek az az ára, hogy a Holt-tenger is rohamosan apad. A vízszintje ma már 420 méterrel van a tengerszint alatt.

Először a Maszada-erődhöz mentünk. Ezt a fellegvárat Nagy Heródes építette, ő ui. edomita származású volt és egy nagy zsarnok, ezért félt, hogy a zsidók megölik. Olyan fellegvárat épített oda, mi több, egész várost, hogy ezer katonának évekre elegendő élelmiszert fel tudtak halmozni. Saját vízvezetékük is volt, amivel zöldséges kertet öntözhettek (így a skorbut veszélye sem merült fel). Később a rómaiak ostrom alá fogták a várat, és 3 év múlva tudták csak elfoglalni. A maradék védők megbeszélték, hogy egymást legyilkolják, beleértve a nőket és a gyerekeket, és az utolsó öngyilkos lesz, hogy a rómaiak ne tudják megbecsteleníteni az asszonyokat és rabszolgának elhurcolni a gyerekeket. Meg is csinálták, amit a Simon nagy hőstettnek nevezett és hosszan taglalta.

Meglátogattuk Qumránt is, ahol az esszénusok 2000 éve elrejtették az irataikat, köztük az ószövetségi Szentírás több teljes könyvét. Simon elmesélte, hogy az ő egykori tanára apja hogyan vette meg a ravasz betlehemi régiségkereskedőtől, akinek beduin pásztorgyerekek eladták.

Végül a jámbor zarándokok jól megérdemelt jutalmaként lementünk a Holt-tenger strandjára és megfürödtünk. A víz ugyebár tömény sóoldat, de nemcsak NaCl, hanem KCl és (a szagok alapján) mindenféle szulfátok is vannak benne. Megnyaltam a számat úszás közben, nem csak iszonyú sós, de iszonyú keserű is volt. Egyszer a szemembe ment az oldat, hát az kész tisztítótűz volt, amíg kikönnyeztem. De nagyon élvezetes volt a tetején himbálózni:-) Próbáltam úszni is benne, de a lábam folyton kilógott a vízből:-) A parton le kell zuhanyozni, hogy lemossuk magunkról a sok sót, de mire odaértem, már kiütközött a bőrömön a só.