Ezzel a bulvárhírrel van tele a sajtó. De nekem van személyes élményem is őkelmével, ezzel szeretnék rá emlékezni.
Középiskolás voltam, a Dózsa György útra jártam iskolába. Hazafelé menet a Felvonulási téren nagy csődületet láttam: állványok, kamerák, lámpák, szélgép, rengeteg ember. Hoppá, mondom, filmforgatás! Gyorsan leszálltam a buszról és odamentem. Volt egy kordon kihúzva, de nem őrizte senki, hát átléptem. Pár méterre volt még egy kordon, azt is átléptem. Aztán még egyet. A negyedik kordonnál álldogált néhány ember, nem mentek be. Megálltam én is, néztem a berendezéseket, a nyüzsgést. Egyszer csak egy lakókocsiból kilépett egy nő, állig fekete bőrszerkóban, napszemüvegben, az arcát egy cowboy kendő takarta el. Önkéntelenül is kiszakadt belőlem: "Ez tisztára úgy néz ki, mint a Michael Jackson!" A mellettem állók mérhetetlen megvetéssel fordultak felém és az egyik lesújtó hangemben így szólt: "Te hülye, ez a Michael Jackson!" Jobbnak láttam nem szólni többet. Néhányszor felvették, ahogy a szélgéppel szemetet fújtak Jacko szemébe, miközben ő integetve elsasszézott macskalépteivel a kamera előtt, aztán meguntam és hazajöttem.
Este csöndben burkoltam a vacsorát, közben a húgom (aki nagy buzgó jacksonista vallású) lélekszakadva meséli az élményeit anyukámnak, miszerint a kinn volt a repülőtéren és egyszer egy tizedmásodpercre látta 200 méterről őszentségét, azonmód el is lőtt rá egy tekercs filmet és nagyon reméli, hogy legalább egy képen ki fog villanni a Jackson a csápok és fényképező gépek takarásából. Ekkor csöndesen megjegyeztem: "Én láttam a Felvonulási téren, ahogy vagy félórán át előttem csámborgott 5 méterre".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.