Attila atya gondolatai

Nyaranta a teraszon szoktunk reggelizni. Ma reggeli közben keserves nyivákolásra lettünk figyelmesek. A hang a kocsim felől szólt. Amikor odamentem, akármelyik oldalára álltam, mindig a kocsi felől jött a nyávogás. Ez belemászott a motorházba! Uzsgyi, kocsikulcsot és fényképezőgépet! De amikor felnyitottam a motorháztetőt, nem találtam benne semmit.

Ellenben heves nyivákolást hallottam a pince felől. Ennyire rosszul hallottam volna? Kinyitottam a pinceajtót. Hamarosan meg is találtam őkelmét az egyik rozzant szekrény mögött: egy ronda, koszos kölyökmacskát. Ahogy rávilágítottam a lámpával (Streamlight, bitangerős fénye van), fejvesztve menekült. Lehet, hogy ez születése óta itt él a pincében, még nem is látott soha embert? Biztos odakölykedzett az anyja, amikor nyitva felejtettük a pinceajtót, aztán rácsuktuk. De mit eszik?

Bebújt a pince másik helyiségének a leghátsó sarkába egy szekrény alá. Hoztam neki egy kis tejet egy tálban. Félórás tereprendezés után fértem csak hozzá, közben tiszta pókháló és por lettem. De amint elkezdtem piszkálni egy ott tárolt nyárs segítségével, a macsek kilőtt és beszáguldott a másik szekrény alá. Itt már nem volt olyan mélyen, könnyedén hozzáfértem. A nyárssal addig ösztökéltem, amíg kibújt a fal mellett. Ekkor tudtam először megfogni. Szegény, alig látszott a szőre a kosztól. Elkezdtem simogatni, de kitépte magát a kezemből és bevágtatott a szerszámos szekrény mögé. Itt már komoly nehézségekbe ütköztem, mert a nyárssal se tudtam kipiszkálni. Ellenben amikor aládugtam, azon megpróbált felmászni. Lehet, hogy ki akart jönni, csak nem bírt? Kijjebb húztam a dögnehéz szekrényt, és akkor tényleg felmászott a nyárson. Amikor kidugta a fejét, elkaptam és kivettem.

Ekkor már nem engedtem el, simogattam és tisztogattam a szőrét a sok mocsoktól, ami ráragadt. Szegény, egész testében remegett. Megpróbáltam belenyomni az orrát a tejbe, de csak azt értem el vele, hogy felrúgta a tálat és minden tiszta tej lett. Ekkor eszembe jutott, hogy a macskák nem véletlenül a grabancuknál fogják meg a kölykeiket. Amellett, hogy így könnyen meg tudják fogni, a közhiedelemmel ellentétben nem fájdalmas a kismacskáknak, sőt nyugtató hatása van. Én is megfogtam hát a nyakán a bőrt és láss csodát, abbahagyta a kapálózást! Sőt, amikor letettem, akkor is sokkal nyugodtabban viselkedett. Még kétszer kezdett ficánkolni, akkor megint megemeltem így, aztán egyszer csak felcsapta a farkát és elkezdett dorombolni, dörgölőzni, 5 perc múlva pedig lelkesen lefetyelte a tejet.

Úgy másfél órával a macskaszelídítés kezdete után azt gondoltam, már elég szelíd és kinyitottam neki az ajtót. Abban a pillanatban kilőtt és eltűnt. Na, gondoltam, ennek a kegyeiért érdemes volt ennyit strapálnom magamat:-( De aztán meghallottam a nyivákolását. Megint a kocsim felől! Motorháztető kinyit, macska benn figyel! (Sajnos rögtön leugrott, ezt már nem tudtam lefényképezni.) Szóval mégiscsak volt itt! De akkor hogy jutott be a pincébe? Elkezdtem nyomozni és az egyik ablakon találtam egy belülről kinyomott szúnyoghálót. Valószínűleg egyszer mégis sikerült bezárni oda egy macskát, viszont azóta ott közlekednek. Odatettem egy papírhulladékos zsákot, hogy ne tudjanak bemenni többet, aztán elmentem átöltözni, fürödni, hajat mosni.