Utolsó napunkon kirándulást tettünk a Holt-tengerhez. A környéke egy sós kősivatag. Ennek ellenére van benne élet. Mindenfelé cserjéket láttunk és zergék is élnek erre. Nagy szerencsénkre láttunk egy egész nagy csordát, több mint 20 állattal! Kibucok is vannak: banánt és más gyümölcsöket termelnek benne. Azt készséggel elismerem, hogy a zsidók nem félnek a munkától. Erővel elveszik a területet az araboktól (ezt a környéket speciel Jordániától), gátlás nélkül agyonlövik azt az arabot, aki véletlenül nekihajt a buldózerével egy rendőrkocsinak, de az elfoglalt területeket megművelik és építenek rá. Persze az öntözésnek az az ára, hogy a Holt-tenger is rohamosan apad. A vízszintje ma már 420 méterrel van a tengerszint alatt.
Először a Maszada-erődhöz mentünk. Ezt a fellegvárat Nagy Heródes építette, ő ui. edomita származású volt és egy nagy zsarnok, ezért félt, hogy a zsidók megölik. Olyan fellegvárat épített oda, mi több, egész várost, hogy ezer katonának évekre elegendő élelmiszert fel tudtak halmozni. Saját vízvezetékük is volt, amivel zöldséges kertet öntözhettek (így a skorbut veszélye sem merült fel). Később a rómaiak ostrom alá fogták a várat, és 3 év múlva tudták csak elfoglalni. A maradék védők megbeszélték, hogy egymást legyilkolják, beleértve a nőket és a gyerekeket, és az utolsó öngyilkos lesz, hogy a rómaiak ne tudják megbecsteleníteni az asszonyokat és rabszolgának elhurcolni a gyerekeket. Meg is csinálták, amit a Simon nagy hőstettnek nevezett és hosszan taglalta.
Meglátogattuk Qumránt is, ahol az esszénusok 2000 éve elrejtették az irataikat, köztük az ószövetségi Szentírás több teljes könyvét. Simon elmesélte, hogy az ő egykori tanára apja hogyan vette meg a ravasz betlehemi régiségkereskedőtől, akinek beduin pásztorgyerekek eladták.
Végül a jámbor zarándokok jól megérdemelt jutalmaként lementünk a Holt-tenger strandjára és megfürödtünk. A víz ugyebár tömény sóoldat, de nemcsak NaCl, hanem KCl és (a szagok alapján) mindenféle szulfátok is vannak benne. Megnyaltam a számat úszás közben, nem csak iszonyú sós, de iszonyú keserű is volt. Egyszer a szemembe ment az oldat, hát az kész tisztítótűz volt, amíg kikönnyeztem. De nagyon élvezetes volt a tetején himbálózni:-) Próbáltam úszni is benne, de a lábam folyton kilógott a vízből:-) A parton le kell zuhanyozni, hogy lemossuk magunkról a sok sót, de mire odaértem, már kiütközött a bőrömön a só.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.