Reggel 6-kor kivetett az agy, szepen zsolozsmaztam, bar kicsit hüvös volt az idö. Otthon milyen? A reggeli fejedelmi volt. A panzios neni, Frau N. kihozott nekem egy pohar öszibaracklevet, egy tanyer felvagottat, egy tanyer lekvart, sajtkremet es joghurtot, egy kancso kakaot, kenyeret, zsömlet, a napi bulvarsajtot, majd amikor mar belemelegedtem az evesbe, egy forro kemenytojast is (lehet, hogy lagytojasnak szanta). Termeszetesen közel sem tudtam mindent megenni.
Delelött olyan faradt voltam, hogy mindjart reggeli utan visszafeküdtem aludni. Most jött ki rajtam a tegnap ejjeli pakolas es a 7 oras autozas. 2-kor viszont temetes volt, ugyhogy nem is ebedeltem. Egy buzgo, vallasos bacsit temettem, tagja volt a Kolping csaladnak. A mise elött odajött a korus egy tagja, megbeszeltük, mikor mit enekelnek. A temetest teljesen az enyemnek mondta, csak egy enek volt megbeszelve. Amde itt is bezavart, hogy tök mashogy vegzik Nemetorszagban a temetest, mint Magyarorszagon. Ezert a ravatalozonal szükseges reszt szepen kihagytam:-( De a rokonsag azt mondta, hogy csodalatos volt. Akkor meg rendben.
A temetes utan megint volt Leichenschmaus, vagyis zabalas, megpedig a panzioban, ahol lakom. Igy kaptam ebedet, mert kedd egyebkent szünnap, ezt tegnap meg is mondtak, hogy szamitsak ra. Schweinebraten (söt, egy szelet barany is volt benne) volt gomboccal, meg egy kis nokedlivel (Spätzle) es az elmaradhatatlan savanyu krumplisalataval. Elöször a tüzoltok köze ültem le, de athivtak a csalad asztalahoz. Azert egy tüzoltosaglatogatast sikerült megbeszelenünk;-) A csaladdal jol elbeszelgettem. Az egyik fiu kerdezte, hogy komolyan hiszem-e a feltamadast, amiröl predikaltam. (A beszedet meg a bananfalo irta, csodalkoztam is, hogy volt benne olyan, hogy meg a keresztenyek se mind hiszik.) Mondom, hogy a viharba ne?! Mert ö nem nagyon. Csak remeli. Mondom, jött aldozni. Jar egyaltalan templomba? Nem nagyon. Mondom, akkor szentsegtörest követett el! Ne aldozzon igy! Csak legyintett. Azt hiszem, erre mondja Szt. Tamas, hogy
Veszi jó és veszi vétkes,
Ám gyümölcse vajmi kétes:
Élet vagy elkárhozás.
Rossznak átok, üdv a jóknak:
Lásd, az együtt áldozóknak
Végük milyen szörnyü más!
Egyebkent addig unszoltak, amig raalltam, hogy igyak egy kavet, mivel espressot is csinalnak.Es lass csodat! Jo volt! Ugyhogy holnaptol kezdve reggelenkent is megiszom egyet.
Az ebed utan elmentem az egyik tüzoltoval megnezni a helyi önkentesek szertarat. Ket fecskendö es egy bevetesiranyito van ott, meg egy par kismotorfecskendö (nemelyik uj gazdara var, lehet erte PM-ben jelentkezni!). A bevetesiranyito egy mikrobusz, az utastereben egymassal szembeforditott szekekkel es felhajthato asztallal, erdekes. Magyaroroszagon az iranyitasi pont a Csoport kocsi a soförrel. A többi a Hirközpontban, ill. a karhelyszinen zajlik. A ket fecskendö meglehetösen öreg volt, elavult felszerelessel, pl. a habkepzöanyagot kannakban taroljak es szivjak fel a szivattyuba szükseg eseten, sugarcsöböl meg olyanok vannak, mint nalunk a 80-as evekben. De megvan mindennek az elönye is. Pl. az erdötüzeknel a regi, egyszerü felepitesü sugarcsö nem tömödik el, a különfele sugarkepet elöallitani, atfolyo vizmennyiseget allitani kepes meg hasznalhatatlan.
Az esti mise utan nem kaptam vacsorat. Mivel szünnap volt, minden be volt zarva, ehesen feküdtem le. Na jo, nem egeszen, mert azert eleg kesön volt az ebed;-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.