Rég nem látott E.-i barátaimnál voltam lakást szentelni és persze ebédelni. A háziasszony nagyon finomat főzött, vagyis sütött: karajt fűszerkéreggel. Ehhez először meg kell párolni a karajt (vagy inkább marhabordát, kiálló csontokkal), aztán elkészíteni a fűszerkérget sóból, borsból, vajból, sajtból, zsályából, kakukkfűből, bazsalikomból és még néhány fűszerből, amit már elfelelejtettem (de ízlés szerint variálhatók) és vastagon bekenni vele. Aztán vissza a sütőbe és erős tűzön megpirítani. Hát, felséges volt.
Hozzá kinyitottak nekem egy 2005-ös Mayer Kopárt, mondván, hogy más úgyse tudná értékelni. Ettől kicsit hízott a májam, de egyszersmind el is szégyelltem magam. A másikat, egy 2003-ast a Gyurcsány lemondására tartogatják:-) A Mayer Kopárja egyébként jobban ízlik, mint a Geréé, mert a bordeaux-i hármas más arányban házasítják: 40% CS, 20% CF és 40% merlot. A Geréében 40-40-20% az arány (illetve 2006 óta a CS hiányzik, de olyat még nem kóstoltam). Ráadásul Mayerék a szőlőt hozzá kizárólag a Kopár-dűlőből szüretelik, nem úgy, mint a Gere, aki a mennyiség oltárán feláldozta a Kopár-dűlőt. Ezért nem is lehet így hívni a híres cuvée-jét, de nagy rafináltan Koparnak nevezte át.
Annyit még hozzátennék, hogy azért a malackához fehérbor jobban passzolt volna, de nem tiltakoztam a Kopár ellen sem;-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.