Attila atya gondolatai

Ma temetésen voltam. Egy kántort temettek. 13 éve ismertem. Valaha kispap volt, jó képességű, felküldték a Központiba is. Nem lett pap, viszont jó érzéke volt a zenéhez, elment egy kis faluba kántornak. Épp akkor szervezte az énekkart, amikor megismerkedtünk. Emlékszem, milyen szamárordítás jött ki először a kórustagok torkából és tanúsíthatom, hogy óriási különbség volt az akkori és a mai szereplésük között. Ma ráadásul nehezített volt a feladat, mert karnagy nélkül kellett énekelniük:-(

Ami miatt ezt a posztot, az a halála oka. Mint annyian a kis falvakban, ő is alkoholista lett. Arról nem tudok, hogy hogyan, de ahogy az atya is mondta a prédikációban, Istené az ítélet. Az utóbbi néhány évben, de lehet, hogy már 10 éve is, beteg volt. Függő. Decemberben kórházban is volt, de már nem tudtak rajta segíteni. Fizikai és lelki függőségben élt, elhagyta a felesége, az egészsége pedig ráment. Az utóbbi időben már szinte állandóan vérzett, "szétrobbant a mája". Végül pénteken egy utolsó vérzésbe belehalt. 46 éves volt.

Az alkoholista halála irtózatos. És ezt egy fiatal sem gondolja át. Hiszen sokáig, évekig tart, amíg a függőség kialakul és esetleg évtizedekig, amíg a mája teljesen tönkremegy. Ki gondol annyira előre?! Pedig érdemes lenne. Alkoholos italt nem azért kell inni, hogy berúgjunk és elveszítsük az önkontrollunkat, nem azért, hogy "bevegyenek a bandába", nem azért, mert anélkül nem indul a nap, vagy nem fejeződhet be a munka, hanem azért, mert az gasztronómiai élvezet és közösségalkotó tényező. A minőségi bor, pálinka sok pénzbe kerül, ezért a fogyasztója keveset és ritkán, nagy fegyelemmel és a barátaival issza. Az olcsó lőrét csak az szlopálja mértéktelenül, akinek az ivással egy célja van, hogy minél részegebbre igya magát. Sok minden miatt lehet az ember alkoholista, legalább annyit tegyünk meg ellene, hogy az ivásnak normális célt adunk!