A heti plébániai újság Szt. Család Vasárnapján külsejében megújult, szerkezetében azonban az első szám óta azonos. Persze, ami jó, azt minek változtassuk? De valóban jó-e? Olvassa-e az olvasó, amit a szerkesztő úgy gondol, hogy tök jó? Hát, kérdezzük meg őt, mégpedig név nélkül, szemtől szembe úgyse mernek rosszat mondani:-)

Ezért a most vasárnapi számhoz egy kérdőívet mellékelünk. 11 kérdés lesz benne, legalább egy hónapja érlelem magamban őket. Este elkészítettem a gyűjtőládát. Egy papíros dobozt beborítottam minden oldalról felirattal: az újság emblémája és a Kérdőív felirat (100 pontos betűmérettel) virít rajta. Amikor kijöttek a feliratok a nyomtatóból, nagyon büszke voltam magamra. Hát, mégse vagyok én ügyetlen, az általános iskolai bénázások a technikaórán végleg a múltéi! Képes vagyok én készíteni egy kérdőívgyűjtő-ládát!

Aztán beütött a krach. Amikor rá akartam ragasztani a fedőlapot a doboz tetejére, kellemetlen szag csapta meg az orromat. A ragasztó is büdös, de ez valami más volt... Szörnyű gyanú ébredt bennem. És igen! Bemelegítőkrémet kentem a dobozra! Nem Richtofitot, hanem valami brutális anyagot, még a festéket is leoldotta a dobozról! Úgy égette a szememet a kipárolgó kapszaicin, hogy ki kellett nyitnom az iroda ajtaját. (Valószínűleg ezért nem használtam már jó ideje.) Ott feküdt az íróasztalfiókom mellett a Technokol mellett. Pont olyan kék tubusa van annak is.

Amikor használt papírzsebkendőkkel könnyezve letöröltem a veszélyes anyagot a doboz tetejéről, arra gondoltam, hogy nem is jártam olyan rosszul. Melegíthettem is volna Technokollal.