Attila atya gondolatai

Ma elmentem Regensburgba. A kocsit letettem egy bevasarloközpont parkolojaban, nem tul messze a belvarostol, aztan nyakamba vettem a varost. Talalkoztam egy baratommal, aki felhatalmazott, hogy teljes nevvel irjam meg rola, es a talalkozasunkrol, amit akarok. Nem tudja, mire vallalkozott, de lelke rajta:-)

Szoval dr. Pakozdi Istvannal talalkoztunk halalpontosan 11 orakor a dom oldalbejaratanal, mert nem szereti a pontatlansagot. Elmentünk a Steinererbrückere, aztan ittunk egy Ramazottit, majd a torony alatti vendeglöben megebedeltünk. Ahogy szokta, ö ajanlott etelt, egy nem tul dragat, de ö fizette. Utana elmentünk kavezni, mondtam, hogy most en fizetek. Azonnal elfogadta es a neveteseböl itelve igencsak varta is a felajanlast:-) Ebed elött, közben, utan alaposan kitargyaltuk a magyar egyhaz ügyeit, sajnos, nem sok jot talaltunk benne. De megallapitottuk, hogy ha mindenki hülye is, mi ketten egeszen biztosan tökeletesek vagyunk. Ja, meg egy tökeletes ember van, közös baratunk, a fönököm. Ebben is egyetertettünk. Kicsit meg beszelgettünk arrol, hogy melyikünk mennyit keres ezzel a helyettesitessel, rabeszelt, hogy az egyhazmegyei muzeumban mondjam be, hogy pap vagyok, akkor ingyen bemehetek, aztan elbucsuztunk.

Tenyleg megneztem a St. Ulrich muzeumot (ingyen), megpedig elöször. Valahogy nem vettem eszre eddig, pedig ott van a dom szomszedsagaban. Megneztem a domot is, az kihagyhatatlan, aztan elzarandokoltam az Emmeram-templomba, itt nyugszik a nemetek ket nagy apostola, Szt. Emmeram es Wolfgang. Utana mas uton akartam visszamenni a bevasarloközpontba, termeszetesen eltevedtem. Atsetaltam egy hidon, aztan meglattam egy masikat, azon is. Csakhogy az egy szigetre vitt. Mire ezt eszrevettem, mar a vegenel voltam. Skera vissza. Hat, izgultam, hogy visszaerek-e a misere:-) De sikerült. Szep nap volt. Jol le is sült az arcom.