Attila atya gondolatai

Nem szeretem az állóvizet, mindig keresek magamnak kalandot. Nyáron Németorszagban helyettesítettem és sok erdekes dolog törtent velem. Az évközi mókuskerék nem ennyire érdekes, de azért előfordul ilyenkor is kaland. A világról is van véleményem. Akit erdekel, mi, itt elolvashatja.

HTML

Friss topikok

Linkblog

2009.01.04. 17:17 Mikrobi

Csönd a templomban

A katolikus templomok hangulata mindig is más volt, mint a protestánsoké. A protestáns templomokban nem szokás fojtott hangon beszélni, a zsinagógák pedig egyenesen a társadalmi élet színterei. Ott még a szertartások alatt is állandó a zsivaly: imádkoznak, de ha jön egy ismerős, azonnal megbeszélik az aktuális politikai, gazdasági helyzetet. A katolikus templomban viszont mindenféle beszédet kerülünk. Még akkor is, ha csak néhányan vagyunk benne.

Mi az oka ennek a nagy különbségnek? Az Oltáriszentség. A mi templomainkban őrizzük Krisztus testét, miatta van a padokban a térdeplő, miatta hajtunk térdet a tabernákulum felé, mielőtt leülünk a helyünkre és miatta vagyunk csöndben. Ez a csönd tehát nem silentium profanum, amit azért tartunk, hogy ne zavarjunk mást (akár az imában is), hanem silentium religiosum, ami segítségével a Szenthez akarunk közelebb kerülni. Tehát nem csak arról van szó, hogy nem fecsegjük ki a családi pletykákat az utolsó padban negyedórával a mise előtt, meg nem mutogatunk egymásnak fényképeket, hanem belső csendet tartunk: egész idő alatt, amíg a templomban vagyunk, próbálunk Jézusra figyelni, aki ott van elöl, ahol a kis piros lámpa jelzi a jelenlétét:

Templom csendes mélyén, oltárrejteken
Hófehéren Jézus titkon ott pihen.
Körülötte éj van, egyedül virraszt,
Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.

Na ja, nagy kérdés, hogy mi legyen a könyv- és kegytárgykereskedéssel, hiszen Jézus is kiűzte a "kegytárgy"-kereskedőket a templomból. Erre külön helyiséget a régi templomokban nem alakítottak ki, de talán a mostanában épülőkben sem gondolnak rá. A templom előterében, végében végül is megfér, ez azért elég fontos pasztorációs eszköz ahhoz, hogy teljesen ne száműzzük. De itt is fokozottan érvényesülnie kell a csöndességnek, csak annyit és csak olyan hangosan szabad beszélni, amennyire az a vásárláshoz szükséges. Mise alatt pedig magától értetődő, hogy nem nézegetjük a kitett könyveket/újságokat.

1 komment

Címkék: templom szilencium


A bejegyzés trackback címe:

https://attilaatya.blog.hu/api/trackback/id/tr62857308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rege Ata 2009.01.10. 16:55:42

Gondolkodtam az "egyházköz(ös)ség", a "hálaadás" és a "szeretetvacsora" kifejezéseken. Valahogy az "életapostolság", az "ite missa est", az "apostoli hitvallás" mellett ezek is mintha hiányoznának kicsit. Úgy értem, igazán-megéletlenek maradnak egyeseknél. Például nálam. Ugyan legalább gondolkodom "rajta".
A következő régi szövegrészlet jutott eszembe az egészről:
"fecerunt magnum aldumas" (in: P. dictus magister: Gesta Hungarorum)
A templom csöndje legyen élő csönd, hangja élő hang, mozgása élő mozgás, nyugalma élő nyugalom, rendje élő rend...! Örök-élő, mint az örök-mécses. És mint az örök-imádás. Mint az örök-élet.
Ezt a gondolatmenetet még folytatom később talán. Egyelőre ennyi. Remélem, ezzel is ébresztettem valami jóféle gondolatot.
Köszönöm.
süti beállítások módosítása