Attila atya gondolatai

Ma reggel vérvételre kellett mennem. A labor előterébe először be sem jutottam, a sor az SZTK előterében kígyózott. 3/4 órán keresztül álltam a sorban. Mindenfelé tacepaók hirdették, hogy új laborprogram működik, amiért szíves türelmünket kérik. Várakozás közben egy szociológiai tanulmányra elegendő élményem volt.

Egy nő mögöttem megkérdezte, hogy több sor is van-e (bent tényleg három ablaknál állt a sor, de kint még csak egy sornak volt hely). Egy másik nő igen türelmetlenül válaszolt. Utána valaki bement felderíteni a lehetőségeket, a türelmetlen nő azonnal arra gyanakodott, hogy be akar pofátlankodni elénk. Amikor aztán a harmadik betegtársára tett valami epés megjegyzést, mondtam neki, hogy legyen türelmesebb, mert túl magas lesz a vércukorszintje. Szerencsére jól fogadta, nekem nem szólt be.

Amikor már csaknem odaértem az ablakhoz, elkezdtek szállingózni a kismamák. Nekik (teljesen jogosan) lehetőségük van soron kívül jelentkezni a vizsgálatra. Csakhogy olyan számban jöttek, hogy a sor teljesen megállt. Ezt az előttem álló fiatal nő igen nehezen viselte, össze is vitatkozott egy kismamával. Az is igaz, hogy (állítólag) a három ablakból csak egyhez állhattak a kismamák, így aki ott állt, az esélyt sem kapott az előrelépésre. (Miközben a kismamák is sorban álltak egymás mögött.) Ez  tényleg nem normális dolog. Szerencsére a kismamák is toleránsak voltak, úgyhogy miután kettőt magam elé engedtem, a harmadikkal pillanatok alatt megegyeztünk, hogy mostmár én jövök. Még el is beszélgettünk az egészségügy helyzetéről.

Az ablaknál aztán kiderült, hogy mi tart ilyen sokáig. A beutalóról kézzel(!) beírták a számítógépbe a kért vizsgálatokat, kinyomtattak két lapot, amit alá kellett írnom, hogy tudom, mit, mennyiért vizsgálnak a véremben. Csak ez betegenként 4-5 perc! És csak ezután kezdhettem el magára a vérvételre várni. Ez újabb 25 perc volt, de legalább leülhettem és pont el tudtam mondani a zsolozsmából a reggeli horákat a vizsgálatig. Egyébként az ott dolgozók közül ketten betegek is voltak, ez tovább lassította a vizsgálatot.

Az egészségügy helyzetét mindenki ismeri. Nem akarom szidni, mert már abba is belefáradtam, az olvasónak meg idegesítő. Csak az a kérdés, hogy a fölösleges adminisztrációval mit akarnak elérni. Tudom, elvileg azt, hogy a beteg tudja, milyen sok pénzébe kerül a társadalombiztosításnak és elriassza a hálapénz fizetésétől. De szerintem van egy olyan hátsó szándék benne, hogy tegyék az ellátást minél elviselhetetlenebbé a betegek számára, míg maguk fognak könyörögni, hogy fizethessenek érte (a TB-járulékon kívül, külön a vizsgálatért), elvégre ha valami "ingyen" van, nem várhatja az ember, hogy minőségi is legyen.