Végre itthon vagyok. Ékezettel tudok írni. Fantasztikus érzés. A hazaút eseménytelen volt, nem mentem be papi civilben a női WC-be, nem kevertem el Bécsnél és nem szórtam be az aprót az ülés és az ajtó közé a határon. Igaz, a benzinkútnál elejtettem egy töltőpisztolyt, mert gyorsabb akartam lenni, mint a kutas. Pedig ő is egész ügyesen megtankolta a kocsit...
Kedves olvasóim!
Ez a blog azért jött létre, hogy ne kelljen minden ismerősömnek 2-3 naponta élménybeszámolót írnom. Persze, aki fontos volt a számomra, így is kapott mailt, csak rövidebbet. Viszont az érdeklődés jóval nagyobb volt, mint amit vártam. Az első nap pl. 49-en nézték meg és 131 oldalletöltés történt. Na jó, ez nem ér, mert az új blogokat reklámozzák. De aztán 14-34 között volt minden nap, átlagot hadd ne számoljak. Az utolsó két nap már csak 16, ill 14. Ejnye, pedig azok is olyan érdekes postok voltak:-) Látogatás ennél általában másfélszer ennyi volt, ez azt jelenti, hogy ugyanarról az IP-címről naponta többször is visszanéztek egyesek, illetve egy gépet többen is használtak arra, hogy a blogomat olvassák. Szóval köszönöm az érdeklődést! A használt böngésző 55%-ban Firefox (41%-ban IE). Ez dicséretes. Felkérem az IE-használókat, hogy sürgősen térjenek át a Firefoxra! Stabilabb, gyorsabb, kevesebb erőforrást használ és a ami a legfontosabb: biztonságosabb. Nem tölt le vaktában minden kémprogramot és vírust pornóoldalnézegetés közben. Ja, és fel lehet rá tenni az IWIW-kiegészítést!
A kommenteléstől kicsit féltem, de alaptalanul. Senki se mondott csúnyát, gondolni meg azt gondol, amit akar. Voltak privát kommentek is (mailben, SMS-ben), akik nem akarták, hogy más is olvassa őket. A kommentek is alakították a blogot. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy húha, mit gondolhatnak a postok alapján egyesek a papokról? Remélem, semmi rosszat, de ezt úgyse tudom megakadályozni. A papok se tökéletesek (bár törekszenek rá), van, amiben gyengék, akár erkölcsi kifogásokat is lehet találni bennük. De nem rosszabbak, mint a többi ember. Küzdünk a gyengeségek ellen, de nem tagadjuk le. Akár meg is írjuk. Persze nem nyilvános gyónásnak, se kibeszélőshownak szántam a blogot, csak útinaplónak. És megírtam pár gondolatomat is a grúziai helyzetről, olimpiáról, liturgiáról, stb. Ezen akár még épülni is lehet.
Mostantól fogva nehézkesebb lesz a blogolás, hiszen az olvasóimról nem akarok írni egymásnak. Azzal, hogy leírom, hogy Frau B. O.-ben mit csinál, nem hozom őt kellemetlen helyzetbe. De ha pl. Vényessy tanár úrról, vagy Gustáv felügyelőről írnék valami csipkelődőt, joggal sértődnének meg. Úgyhogy azt hiszem, a mindennapi életemet innentől kezdve nem teregetem ki a nagyközönségnek. Kirakatban van az épp eléggé a blog nélkül amúgy is. Esetleg ha valami korszakalkotó gondolatom támad, azt megírom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.