Megerkeztem Nemetorszagba. Teljesen sima utam volt, sehol egy dugo, mindössze 3 km-es szakasz volt, amit epp atepitettek, de ott is lehetett jönni 90-100-zal. Utközben lattam a Forma-1-es kamionokat. A sok hülye rajongo meg tizezreket fizetett a hetvegen, hogy lassa öket:-D

Utközben megtankoltam meg Ausztriaban, igy teljes 8 centet sporoltam literenkent. A tank meg ugyis csak közel felig volt, de elegedett lehetettem magammal, hogy milyen ügyesen sporoltam.

A plebanos nagyon szivesen fogadott. Az ajandekat reszben otthon felejtettem, reszben meg elfelejtettem atadni. Itt is sporoltam;-) Komolyra forditva a szot, nagyon ciki volt:-(

Miutan megbeszeltük a reszleteket, egyedül mentem at D.-ba, a szallashelyemre. Es GPS nelkül! 11 honap alatt nem felejtettem el az utvonalat! Sajnos iden este nem volt üdvözlöest, söt, mar miseznem kellett M.-ben. Elözöleg azert meg elmentem D.-be bevasarolni, mert semmi sem volt a hütöben (tavaly azert oda tettek nekem egy kis ellatmanyt). D.-ben is gond nelkül megtalaltam kedvenc aruhazamat, a Kauflandot. Viszont nem volt sok idöm bevasarlasra, söt, rohannom kellett vissza, hogy a misere is tudjak meg keszülni, egy csomo dolgot kesöbb kell megvennem.

A keszület nem igazan sikerült, ugyhogy volt, amit az oltarnal kellett kilapoznom. Raadasul probaltam egy kicsit szincerizalni a ministransokkal, megdicserni az egy szem fiut, csakhogy sehogy se jutott eszembe a fiu szo nemetül. Hiaba no, az ilyen bonyolult szavakat elfelejti az ember egy ev alatt... A ministransok meg elnezöek voltak velem. A sekrestyes, Frau E. meghivott masnap ebedre, ugyhogy holnap nem kell föznöm, se vendeglöbe mennem.

Mar a Kauflandban majdnem leragadt a szemem, ugyhogy este meg se probaltam megirni a postot, hanem beajultam az agyba.