Teljes joggal hiányolják olvasóim a posztjaimat, kicsit lusta vagyok. Mentségemre szolgáljon, hogy szoktam cikkeket írni a plébániai újságba is (sőt szerkesztem) és az eRepublik nevű játékban is sok cikket jelentetek meg (a Panoráma az ország 10. legtöbb előfizetővel rendelkező újságja). Ezt a szintet pedig csak valami más rovására lehet teljesíteni, főleg, ha az ember az IRL kötelességeit is el akarja látni.

Másfél hete pénteken este épp az eRepublik Insidert fordítottam, amikor éktelen zajt hallottam a földszintről. Mintha ládákat dobáltak volna. Dühösen lementem, azt hittem, hoztak valamit és azt dobálják ilyen durván. Amikor leértem, nem láttam senkit. Csönd is volt, nyilván megláttak a kisablakon keresztül. Benéztem az irodába, a konyhába, sehol senki. Ekkor kinyitottam a bejárati ajtót és megláttam két kapucnis fölsős, feszült arcú suhancot erősen berogyasztva, amúgy mindenre készen. Ekkor döbbentem rá, hogy mi folyik itt éppen. Rájuk ordítottam és bevágtam az ajtót. Ezek azonnal futásnak eredtek, én az ablakból néztem, hogy merre futnak és hívtam a zsarukat. A nyáron fejlesztették a rendszerüket, nem kapcsoltak át a kerületi kapitányságra, hogy még egyszer elmondhassam, mi történt, így egy perc alatt lemehetett a riasztás. Ennek ellenére lett vagy félóra, mire kiértek a rendőrök, talán azért, mert mondtam, hogy nem történt behatolás és elmenekültek a helyszínről.

Sajnos ennek megfelelő volt az intézkedés is: egy autóval jöttek, abból egy járőr szállt ki, az felvette, hogy mi történt, közölte, hogy helyszínelők nem fognak jönni, a nyomozó dönti el, hogy egyáltalán nyomoz-e. Pedig a suhancokat látták a templom előtt, sőt, az egyik hívő még beszélt is velük és gyanúsak voltak neki a srácok, mivel furcsa kérdéseket tettek fel, többek között valami ereklyére vonatkozóan is. Tudvalevőleg ugyanis egy ereklyét elloptak a templomból nemrégen, akkor is olyan brutális erővel nekiesve a kapunak, mint most a plébániaajtónak.

A bejárati ajtónk egyébként egy hét ponton záródó páncélajtó, 13 lamellás biztonsági zárral. Ha bezárjuk, maximum lángvágóval jutnak be (a többi bejárat is megfelelően védett). De mivel elég nagy a forgalom a plébánián, csak éjszakára zárjuk be az ajtót,  meg ha nem vagyunk itthon. A gazemberek nyilván úgy gondolták, hogy ha a főnök átment misézni, akkor van félórájuk, hogy kirámolják a plébániát. Nem számoltak azzal, hogy a káplán itthon lehet (pedig égett a szobámban a villany). Szóval az ajtót mindössze az elektromos zár és a benne lévő egy zárnyelv tartotta. De az jól vizsgázott. A nehéz vasajtót és a keretét is meghajlították a pajszerrel, elgörbült a zárnyelv is, de az ajtó nem nyílt ki. Persze ha esetleg zenét hallgatok és nem hallom meg a két csukott ajtón keresztül a zajt, akkor valószínűleg bejutottak volna. Mostantól akkor is bezárjuk az ajtót, ha csak én vagyok itthon. Én pedig utána nézek, hogy kaphatok-e fegyverviselési engedélyt. Ha egyszer szembekerülök egy ilyen kapucnis, pajszeres fickóval, szívfájdalom nélkül mellbedurrantom.