Attila atya gondolatai

A napot városnézéssel kezdtük Jeruzsálem óvárosában. A falak nagy része eredeti, de néhány falat a törökök újjáépítettek. Nem mindenhol a megfelelő helyen, amiért a két mérnök az életével fizetett. Először felakasztották őket, aztán lefejezték. "Így kell ezt csinálni, ha ki akartok végezni valakit - kedélyeskedett idegenvezetőnk -, fordítva nem lehet". Mindenesetre szép sírt kaptak. Útközben utcai árusok támadtak le minket és képeslapot, könyvjelzőt kínáltak nagyon olcsón. Le is csaptam a lehetőségre, Simon pedig mérgesen majdnem fellökött, hiszen ő megmondta, hogy 50%-os kedvezményt kapunk majd a kegytárgyüzletben, ahová visz minket, utcai árusoktól ne vegyünk semmit.

A mise az Antonia-vár helyén épült Sion nővérei-zárda Ecce homo templomában volt, azalatt a kapu alatt, amelyen keresztül kivezették Jézust elítéltetése után (ez történelmi tény). A misén részt vett a palesztin hatósághoz akkreditált nagykövet, Jungbert Béla is, aki derék katolikus ember és a palesztinok nagy barátja. Korábban éles vitákat folytattak a Simonnal a zsidókat az araboktól elválasztó kerítésekről. Gondolom, sejthető, kinek mi az álláspontja. Nagyon propagálta egy magyar zarándokház létrehozását, amit én teljes mellszélességgel támogatok. Valakinek volna tőkéje hozzá? És persze vállalja a kockázatot, hogy Izrael lebombázza? Mert az előzővel ez történt. Nyilván szemét arab terroristák használták öngyilkos merénylők kiképzésére.

A mise után elkezdtük a keresztutat. A templom mellett, a föld alatt feltártak egy ókori utcarészletet, ami a helytartó palotájából vezetett ki, tehát Jézus biztosan végigment rajta. Az utcák többi része is a házak alatt van, ezért ahhoz, hogy feltárják, le kéne rombolni az arabok lakta házakat (ami nem is volna rossz ötlet, hehe - így Simon). A további állomások tehát hagyományosak, egészen a Golgotáig, de nemcsak a helyszínek, hanem az események is (nincsenek benne a Szentírásban, a keresztesek találták ki őket). Az áhítatot rombolta, hogy a keresztút bazársoron keresztül halad végig, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ez Jézus korában is pontosan így volt.

A Szt. Sír bazilika görög ortodox kézen van, ezért a keresztút 11-12. állomását még az előudvar előtt kellett elvégeznünk (nem engednek katolikus imádságot végezni a területükön). Bent rövid sorban állás után bejutottunk abba a kis fülkébe, ahol állítólag Jézus holtteste feküdt. Egy gyors fényképezés, ima nuku és kellett is kijönni. Azért visszagondolva így is megható volt.

Az ebéd egy arab büfében volt. Én szépen elfogyasztottam a saját szendvicsemet. Közben a Simon embere hozta a képeslapokat, sokan vettek is. Aztán bementünk a Simon érdekeltségi körébe tartozó boltba, ahol természetesen az 50%-os kedvezménnyel is minden sokkal-sokkal drágább volt, mint az utcai árusoknál. Nem is vettünk semmit, inkább kimentünk a bolt elé és néztük az arab srácokat, hogy húzzák le az amerikai tengerészgyalogosokat. Meg kell mondanom, nagyon ügyesen. A képeslapárus srác rám is megpróbált rámsózni pár posztert, és amikor azt mondtam, hogy nincs hely a falamon,  röhögött, de azt mondta, hogy ragasszam a plafonra. Azért egy kafiát vettem tőle, egy paptársamnak 20$-ért kínálta, nekem már csak 10-ért. Végül megvettem 5-ért. Itthon elajándékoztam. Aztán elmondtam neki, hogy én fogom hordani a kafiát, igaz csak sálként, mert lélekben a palesztinokkal vagyok és mélységesen elítélem az izraeli népirtást. Nagyon hálás volt nekem, kezet nyújtott és többet semmit nem akart rámsózni.

Délután az Olajfák hegyére mentünk. Itt van a Miatyánk-templom, ahol vagy száz nyelven ki van téve a Miatyánk. Magyarul is. A Miatyánkot csak a tradíció szerint tanította itt Jézus az apostoloknak. Lefelé jövet megnéztük Izrael legnagyobb temetőjét. Sem a zsidók, sem a mohamedánok, de még a szentföldi keresztények sem temetkeznek hamvasztással. Megtudtuk, hogy azért tesznek követ a sírt meglátogatók, mert a pusztai vándorlás idején a vadállatok ellen a holttest fölé köveket halmoztak (hiszen a sziklába nem lehet mély sírt ásni) és aki arrajárt, rátett még egy követ, hogy tovább nehezítse a dögevők dolgát.

A hegyen volt még egy stílusosan könnycsepp alakú templom, ui. a hagyomány szerint itt történt Jézus elárulása. Kicsit lejjebb van egy barlang, ami már állt Jézus korában is, akár meg is szállhattak benne. Magyar vonatkozása is van, ui. a XIX. sz.-ban egy magyar paraszt elhatározta, hogy elzarándokol gyalog a Szentföldre. Készített egy fakeresztet és 2 és fél év alatt el is jutott oda. A keresztet otthagyta abban a barlangban, ami most egy kis kápolna.

A hegy lábánál van az agónia temploma. Minden valószínűség szerint itt lehetett valahol a Getszemáni kert, hiszen az olajprést jelent, és az olajbogyókat inkább lefelé viszi az ember a hegyről, ha teheti, nem felfelé. A kertjében van pár olajfa, ami már 2000 éves, tehát látta Jézust. Bent a templomban, a szentélyben van egy rész, ahol nem faragták le a köveket, hanem meghagyták, ahogy a hegy volt. A hagyomány szerint itt verejtékezett vérrel Jézus. A szentély mozaikját magyarok csinálták, a jobb alsó sarokban ott is a magyar címer.

Végül bementünk a siratófalhoz. Szombat lévén nem volt szabad fényképezni, az ui. munka. De megoldottam. A fal maga a közhiedelemmel szemben nem a templom egykori fala, hanem a város fala, ráadásul csak az alsó része eredeti, van rajta egy keresztes és egy török korból való réteg is. A tetején van a híres Szikla-mecset, amit a zsidók nagyon szívesen elpaterolnának, mert útjában van a templomnak. Tőle jobbra, szintén a siratófalnál az Al Aksza mecset, amit Mohamed álmának emlékére építettek, ui. a próféta álmában ez volt a legtávolabbi hely, ahová eljutott. Ariel Saron emlékezetes 2000-es "látogatása" óta a látogatók előtt zárva van. (A hülye arabok, milliókat kereshettek volna ennyi idő alatt - mondta a zsidó Simon). Helyette volt intifáda, vér, megaláztatás és épült fal a palesztin területek köré.