Csütörtök este megismerkedtünk az új református lelkésszel. Még nincs egészen itt, mert tart a fellebbezési idő (bizony, nemcsak hogy pályáztatják a lelkészi állást, de fellebbezni is lehet ellene), de már ő végzi az istentiszteleteket és gyakorlatilag biztos, hogy megkapja a kinevezést. Ideköltözni a parókiára nem fog, mert van egy jobb lakása, de a közelben lakik.
Első látásra szimpatikus volt, nemzeti érzelmű volt (ahogy az reformátuséknál szokás), de nem láttam rajta azt a gyűlölködő fanatizmust, mint a politizáló reformátusok "arcán", ifj. Hegedüsön. Az étkezésben, borozásban is visszafogott volt, pedig kitettem magamért. Még csak agyon se dicsérte a kaját, piát:-(
Spanyol módra, tapasokat készítettem: előételnek padlizsános bruschettát (piritóst), egy tálra serrano sonkába csavart ementálit, paprikával töltött olajbogyót, felkockázott camembert-t, diót, sőt, alá meglepetésként még mandulát is. Vettünk finom hagymás pástétomot, azzal megkentünk pár szelet piritóst, csináltunk füstölt sprotnis szendvicset kapri bogyóval, a fő attrakciónak viszont a töltött cukkinit szántam. Leforráztam a cukkinit, majd levágtam a két végét, hosszában félbevágtam és megtöltöttem csíkokra vágott sonkából, kecskesajtból, olivaolajból és apróra vágott mentalevélből készített masszával, majd az egészet megsütöttem. Mmmm, felséges volt! Na, ebből a lelkész úr egyáltalán nem evett. És a főnök sem. A csalódás mellett azért kicsit örültem neki, már terveztem belőle a reggelit, de sajnos a konyhában elejtettem egy tányért és vele a cukkini is lerepült. Reggel kénytelen voltam a pástétomos kenyeret és a serrano sonkás sajtdarabokat enni.
A kaja mellé kinyitottam egy 2005-ös moseli (német) rizlinget. Fantasztikus aromája volt, most iszom az utóját. Kibontottam egy vörösbort is, az viszont magyar volt: Tóth István 2004-es merlot-ja (Eger). Nagyon finom, lágy, gyümölcsös, de azért telt íze volt, azért ebből is ittam és szerencsére maradt ebből is. (Meg a Frettnerből, néhány nappal korábbról. Dőzsölünk.) A tapasok hozzávalóiból a sonka, a cukkini és az olajbogyó spanyol volt, szóval egész spanyolos volt a hangulat.
Távozáskor a lelkész ígéretet tett a viszonzásra, valamint az evangélikus lelkész már a ökumenikus istentisztelet utáni vacsora végén mondta, hogy meg akar minket hívni borkóstolásra, úgyhogy az ökumené folytatódik;-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.