Aki utálja a katasztrófaturizmust, ezt a postot ne olvassa el, mert nagyon meg fog bennem botránkozni. Ugyanis nem átallottam odamenni egy lakástűzhöz, ami ma volt. Dehát mit csináljak, mindig is szerettem nézni a tűzoltókat munka közben... Hogy súlyosbítsam a helyzetemet, tegnap meg egy karambolhoz mentem oda.
A tűz egy 9 emeletes panelház legfelső emeletén pusztított. Szerencse is, hogy a 9.-en volt, mert úgy égett, hogy szerintem átterjedt volna a fölötte lévő lakásokra is, ha lettek volna. A fokozatot már vonulás közben 2-esre emelte a tűzoltásvezető, mert messziről látszott, hogy akkora a tűz. Ez azt jelenti, hogy összesen 12 autó vonult a helyszínre (plusz két mentő meg egy nagy rakás rendőr, mert ezek ilyenkor mindig ellepik a környéket). Ott volt az egyik katekumenem is, aki egyébként kommunikációs szakember, úgyhogy hívta is a helyi tévét.
Az épületbe hátulról szerelték az alapvezetéket és részben a lépcsőházból, részben a lépcsőház ablakán keresztül vitték fel (utóbbit végül nem használták). Félóra alatt oltották el nagyjából (szakszóval lefeketítették) két C-sugárral (ez a "normál" sugárméret), ekkor találtak egy a felismerhetetlenségig összeégett holttestet. Mint később a hírekben mondták, a szerencsétlen annyira megégett, hogy se a korát, se a nemét nem lehetett megállapítani. Valószínűleg az ott lakó egyedülálló néni vagy bácsi lehetett az áldozat (sajnos gyakran van olyan, hogy senkije nincs már, aki rányitná az ajtót és elalszik, miközben főz, vagy megy a hősugárzó, ami miatt kigyullad a lakás).
Egy lakástűznél nemcsak a tűz a probléma, hanem a füst is. Ebből a szempontból is szerencse, hogy a 9.-en volt a tűz, mert nem kellett sok lakót kitelepíteni. Viszont a mellette lévő lakást fel kellett törni, mert nem volt otthon a lakó és onnan is füst jött ki. A lépcsőházat aztán ventillátor segítségével szellőztették át. Én pedig eljöttem, amikor a Csoport visszaadta az irányítást a helyi szolgálatparancsnoknak.
A fotósok mind máshol voltak (némelyik aludt), úgyhogy én csináltam a legjobb fotókat. (A Lánglovagokra sem fog felkerülni az eset.) Az egyik fotós akkor jelent meg, amikor már majdnem eloltották a tüzet. Felajánlottam neki a fényképeimet. El is fogadta, azt mondta, viszi a hírügynökséghez, milyen jól fogunk vele keresni. Mielőtt véglelg megbotránkozik rajtam a nyájas olvasó, közlöm, hogy nem fogom a pénzt elfogadni. Egy ember halála miatt olyan értékesek a fényképek, nekem nem fotós a szakmám, úgyhogy nem kívánok vele keresni, a fotósnak meg jól fog jönni a pénz. Aki akarja, ingyen és bérmentve megnézheti a fotóalbumomban.
És legyen szíves elmondani a bennégett szerencsétlenért egy fohászt. (Egyébként ma CO-mérgezésben is meghalt valaki a fővárosban, esetleg érte is.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.