Attila atya gondolatai

Szegény Antall József propellert játszik a sírjában. Pedig már őt is megvádolták nemzetietlenséggel a vér nélküli rendszerváltás, az elpuskázott ügynöktörvény és vadprivatizáció miatt.

Az MDF már '93-ban szakadt (kiléptek/kizárták Csurkát és a radikálisokat, meg Debreczenit és Élest és a liberálisokat). Aztán kiszakadt belőle az MDNP is. Ezután már olyan gyenge volt az MDF, hogy (igen bölcsen) a Fidesszel szövetkezve indult '98-ban a választásokon (meg is nyerték és komoly kormányzati pozíciókat kaptak, bár egyedül még az 5%-ot sem érték volna el). Abban igaza volt Dávid Ibolyának, hogy Orbán Viktor a nagy nemzeti egységfront örve alatt nem zárta ki az MDF bedarálását sem. De ettől még nem kellett volna köpönyeget forgatni. Mert 2002-ben ez következett.

Először Csapody Miklós vallott színt, amikor egyedüli ellenzékiként megszavazta a költségvetést. Aztán jött a Lezsákék kizárása (az MDF frakciója ezzel herényire apadt). Szili Katalin ekkor mentette meg először a frakciót, kijelentve, hogy neki nincs mérlegelési joga, ha egyszer a frakcióvezető bejelenti neki, hogy a frakció kizárta sorai közül a tagjai kétharmadát, akkor az úgy van. Hiába nyertek évekkel később pert a kizártak.

De tudjuk, ez még nem volt elég a kalapos hölgynek. (Akinek diktatorikus vezetési stílusát évekkel korábban volt alkalmam megismerni. Almássy Kornél a jelenlétemben hívta fel Ibolykát és magázta(!!!), majd meglehetősen gondterhelten beszélgetett a Huber Szebasztiánnal és a többiekkel, következetesen elnök asszonynak nevezve Dávidot és arcán, szavaiban érezhető volt a félelem.) Visszatérve a közelmúltra: 2006-ban az MDF  a korábbi MSZP-s Schmuck Andor Tisztelet Társaságával szűrte össze a levet és Leisztinger, meg más MSZP-közeli vállalkozók pénzéből hatalmas kampánybulikat rendezett. Mindennek a tetejébe kőbe véste, hogy nem segíti hatalomra sem Gyurcsány Ferencet, sem Orbán Viktort. Nem, ők normális Magyarországot akartak, ők egyedül. Az MSZP persze az MDF segítsége nélkül is hatalomra jutott, a Fidesz ellenben elvesztette a választásokat, pedig a két forduló között még abba is belementek volna, hogy Dávid legyen a miniszterelnök. De nem vállalta, hiszen 5%-os pártként százszor kényelmesebb volt kibickedni, mint bármiért vállalni a felelősséget. Az MSZP azonban mégiscsak segítségként értékelte a performanszt és nem bizonyíthatóan, de nyilvánvalóan megsegítette a törpepártot (pénzügyi és aktivista-segítséggel, kopogtatócédula-átadással, stb.), ami így 5,1%-kal bejutott a parlamentbe.

A minimális létszámú frakcióval rendelkező párt ezután gyorsabban száguldott lefelé az erkölcsi színvonalát tekintve, mint a BUX, amikor nemrég felmerült az államcsőd lehetősége. Az Index is lehozta a fejtegetését a párt szavazási trükkjeiről, aminek a segítségével hogy, hogy nem, a kisebbségi kormány szinte minden szavazást megnyert.   Később nem egyszer nyíltan együtt szavaztak az MSZP-vel. Manapság már a közvéleménykutatások szerint az MDF-et többen tartják kormánypártinak, mint az SZDSZ-t.

Jött az elnökválasztás, Kornél minden erejét összeszedve szembeszállt a szoláriumban cserzett bőrű elnökasszonnyal. A minden hájjal megkent ráncos vénasszony azonban előrántott egy NBH-s lehallgatási felvételt (még csak nem is a jegyzőkönyvet!!!), amivel egyszerre szétzúzta a Fidesz háttérben épített párhuzamos titkosszolgálatát (csak ne finnyáskodjunk, az MSZP-nek kormánypárt létére is ott az In-Kal!), bemártotta Csányi Sándort és kiütötte a nyeregből Almássy Kornélt. A szépreményű egykori HÖOK-elnöknek ezzel odalett a politikai karrierje, és ki tudja, ki mer legközelebb szembeszállni a párt kiskirálynőjével?

Ekkor jött Szili Kati második gennyes akciója. Almássy Kornélt ki kellett zárni a frakcióból, ez nem vitás, egy ilyen gazembernek ott nincs keresnivalója. Csakhogy Vas János hirtelen kilépésével a frakció 9 főre apadt, tehát megszűnt. De jure legalábbis. Herényiék kétségbeesetten azt találták ki, hogy nem jelentik be, csak a három napos határidő lejártakor, hogy megszűnt a frakció.  Hiszen amit nem jelentenek be, az nem is létezik, igaz? 9 fő egészen addig 10, amíg ezt a nagyságos Herényi Károly hivatalosan be nem jelenti! Addig meg csak találnak valakit. És találtak is, a kitűnő Lengyel Zoltánt. Aki fürdőruhában csatázott a rendőrökkel, adonisz testét meztelenül fotóztatta, a feleségét nem akarta engedni kilakoltatni a neki már nem járó szolgálati lakásból, majd amikor mégis kiköltöztek, felszedték a járólapokat és kivágták a tujákat. (Ja, és el is vált a feleségétől.) Ez a jellembajnok tehát beült az MDF-frakcióba és belépett az egyik kisgazdapártba, az MDF még azt is eltűrte tőle, hogy kedve szerint szavazzon bármiről, a frakciódöntéssel szembemenve is, csak megmaradjanak az interpellációs lehetőségek, a frakcióhelyiség, a titkárságok, a bizottsági helyek és fizetések. (Lengyelt nem sokkal később a kormánnyal együtt szavazása miatt kizárta új pártja is.)

És most jön a legocsmányabb rész, amit csak éhgyomorra ajánlok olvasni. Nem is ragozom agyon: a ferencvárosi előrehozott választásokon a kerület (almássysta) alapszervezetének jelöltjét a pártvezetés "megfelelő testületei", de nem az alapszabály szerint jogosult választmány (amit már hónapok óta nem hívtak össze) hatalmi szóval lecserélték egy exrendőrre, Pál Tibor, az első Gyurcsány-kormány miniszterének kabinetfőnökére. Á, nincs itt összefonódás a kormánnyal továbbra sem! Kampányfőnököt is küldtek, aki mindent megoldott. Mint Wolf a Ponyvaregényben. A kopogtatócédulák kétharmada nemcsak érvénytelen volt, de egyenesen HAMIS! A Mikulás hozta nekik, ők nem tudnak semmiről, de már megtették a feljelentést. Na, ez volt az a pont, amikor az MDF-et még a Gyurcsánynál és Kókánál is jobban megutáltam. Aki valaha úgy gondolta, hogy utálja az MSZP-t is, meg a Fideszt is, ezért támogatja az MDF-et, remélem, végre felnyílik az szeme. Aki pedig valaha MDF-szimpatizáns volt, mint én is, írja meg a véleményét a párt vezetőinek, mint én is megírtam. Elvégre minket képviselnek, értünk dolgoznak, a mi véleményünket, gondolatainkat tűzik a zászlójukra, minket szolgálnak, a mi pénzünkből élnek, nem?