Megvolt a búcsú. Úgy érzem, sokkal jobban sikerült, mint tavaly, vagy a korábbi években. Pedig tavaly még volt a Városmisszió is. De óriási különbség van egy kampányszerű, izzadtságszagú, erőltetett rendezvény és egy belső lelkesedésből, örömmel szervezett közösségi esemény között. (Persze hibalehetőség is több van, l. alább!)
Idén minden eddiginél több résztvevővel zajlott a bográcsgulyásfőző verseny: 14-en főztünk! Ez a tavalyinak ráadásul a duplája. Én új recepttel próbálkoztam, ez végre bejött: 3.-ok lettünk! Ezúton is köszönöm a ministránsoknak a segítséget. A receptet is megosztom az olvasókkal: marha-, disznó- és birkahúst hagymán megpirítottam, pirospaprikát, sót, borsot, köménymagot szórtam rá, majd babérlevéllel megfőztem. Később zöldbabot és krumplit tettem bele, a végén pedig ecetet, tejfölt, petrezselymet és tárkonyt. És természetesen csipetkét. A hozzávalók mennyiségét senki ne kérdezze, mindenből pontosan 1 gondolomnyi került bele.
Volt négy koncertünk is, viszonylag sok érdeklődővel. Az elmúlt évek botrányos látogatószámai után üdítő volt látni a templomot legalább félig megtelni. Mégpedig négyszer is!
Azért minden nem klappolt. A szervezésre jövőre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Állítólag asztalokat, padokat és székeket kértek az iskolától, de valahogy nem volt, aki áthozza őket. Amit áthoztak, azt este nem volt, aki visszavigye. Hangosítóberendezést is kérhettünk volna kölcsön. Sátrunk volt elég, de azokat se időben állítottuk fel. A borkóstoló ezek miatt egy órás késéssel kezdődött. Ráadásul a dudás lány végig ott tülkölt a résztvevők fülébe és nem lehetett őt se elhallgattatni, se átirányítani egy másik helyszínre, nehogy ő, vagy aki ideszervezte, megsértődjön. Így a résztvevők jó része semmit se hallott a borok bemutatásából. Jövőre nem szabad az utcazenét rászervezni a borkóstolásra.
Ami még nagyon zavart, az némelyek hangos elégedetlensége. Ha mindenki önkéntesen főz, pakol, cipel, szervez, lehet kritizálni, de ráordítani a kutyára, hogy menjen el a kerítéstől és ne akarjon beleenni a látogató tányérjába, mert ő pont ott akar enni, ahonnan évek óta etetik a kutyát, ezt nem lehet. Se kiabálni, hogy miért nincsenek asztalok, meg padok, mert "tavaly voltak". Akkor azért voltak, mert a Tibi úr hozta magával a sörpadjait, ahol megengedte, hogy azok is egyenek, akik nem az ő vendégei. Idén nem jött, a közösség meg nem tudott alkalmazkodni az új helyzethez. Ez van, ez egy közösségi rendezvény volt. A tapasztalatokat felírtuk, jövőre jobban odafigyelünk. Idén meg annak örülünk, hogy sok résztvevő adott pluszmunkát, akik azért így is jól érezték magukat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.