Attila atya gondolatai

A II. vatikani zsinat utan sok minden valtozott Nemetorszagban. A reformok cimen sokan szelsöseges, durva valtoztatasokat eszközöltek, protestans vonasokat adtak a katolikus liturgianak. Föleg az eszak-nemet területeken, ahol több az evangelikus, igy probaltak csökkenteni a különbsegeket a ket felekezet között. Bajororszagban, ami szinkatolikus, mas a helyzet, de itt is voltak visszaelesek. Mar meseltem a Malterer-fele liturgiarol, na, az is ilyen vadhajtas volt. Manapsag a püspök kemenyen fellep azokkal szemben, akik durvan megszegik a szabalyokat. Ma inkabb a masik veglet hodit: az ultratradicionalizmus. Vissza a Zsinat elötti idökre, hatra arc, nemcsak a hiveknek, hanem mindennek, ami modern. Itt is jo par bögöformaju miseruha van, több templomban köteles vagyok hasznalni a vallkendöt, a cingulust, pedig ezek otthon mar joreszt kivesztek. En szivesen hordom a reverendat, az is ujra megjelent itt, ugyhogy azzal nem is tüntem tul avittnak. Persze ezekkel nincs is bajom, se a szabalyokkal, se különösebben az izlesemmel nem ellenkezik.

Amin mar tavaly is meglepödtem, az az volt, hogy a husveti gyertya ilyenkor is az oltar mellett van, mi több, meg is gyujtjak a misekre. "Igy szoktak." Mint köztudott, a husveti gyertya husvetrol kapta a nevet, husveti idön kivül nem az oltarnal a helye. Keresztelesnel es gyaszmisen gyujtjuk csak meg, azon kivül a keresztkut mellett a helye.

Sok minden mas, mint nalunk, de nem feltetlenül rosszabb. Nem is kell feltetlenül mindent atvenni. Itt pl. nagyon szeretnek füstölni es szenteltvizet hinteni. O.-ben minden vasarnap füstölnöm kell. A szentelt vizet literszamra hordjak haza es minden siron van szenteltviztarto, amiböl spriccelnek egy keveset a sirra, amikor a halottaikert imadkoznak. A szenteltvizhintö igen mokas, ugy nez ki, mint egy WC-kefe. Illetve valoszinüleg a WC-kefe nez ki ugy, mint a szenteltvizhintö, ui. a freisingi egyhazmegyei muzeumban lattam egy többszazeves kepet, ugyanilyen spricnivel. Viszont tavaly a Volksfesten igazat kellett adnom egy fickonak (aki az egesz egyhazi strukturat, a szentsegeket, szokasokat tamadta), hogy kicsit sok a Weihwasser und Weihrauch.

A bünbanati reszt mindig összevonjak a Kyrievel. Ehhez a misekönyv is biztosit egy format, ez ismert nalunk is, de vannak segedfüzetek (bevezetö szöveggel, enekrendajanlassal, egyetemes könyörgesekkel, stb.), amelyekben mindennapra van valami külön szöveg. Ez nekem nagyon nem tetszett tavaly (otthon is ritkan mondom), pedig kesöbb megtudtam, hogy azert vezettek be, mert az altalanos bünvallomast sokan a gyonast helyettesitö ritusnak gondoltak es meg kevesbe mentek gyonni. Azert ragaszkodtam az altalanos bünvallomashoz, ismerjek csak meg ezt is ujra. Jövöre talan mar fogom valtogatni a kettöt.

Nincs külön dijszabasa a csöndes es az orgonas miseknek. Ha van kantor, jatszik, ha nincs, nem. Viszont az enekek között a nepenek hodit, pedig a Gotteslobban van rendes ordinarium, meg valaszos zsoltar is, ahogy azt a misen kell. Herr F. szivesen jatssza ezeket az enekeket, meg az is elöfordult, hogy intonaltam a Gloriat, mint otthon. De a többi kantornak nincsenek liturgikus ismeretei, rendszerint nepeneket vesznek minden enek helyett. Nagyon szimpatikus szokas (legalabbis a hivek szempontjabol), hogy az aldozas alatt ritkan van enek, inkabb halk orgonajatek, vagy csönd. Igy aki megaldozott, jobban tud magaban imadkozni. Aztan purifikalas utan enekelnek egy halaado eneket. Az en szempontombol persze ez nem jo, mert en csak az aldoztatas utan tudok egy kicsit imadkozni, mar ha csönd van:-)

Vasarnaponkent Bajororszag-szerte csak egy olvasmanyt vesznek az evangelium elött, holott mindkettö kötelezö. Nem szeretik, "ha hosszura nyulik a mise". En következetesen olvastattam mindkettöt, a kettö között pedig enekeltettem. Ezen tavaly sokan haborogtak, az O.-i kantornö meg rendszeresen elfelejtette es bejatszotta az elsö olvasmany utan az allelujat. Iden mar a kocsmaban sem reklamaltak miatta:-)

Szep szokas, hogy az evangeliumra mindig gyertyat visznek, meg hetköznap is, az összes templomban a plebaniamon. Söt, sokszor kiteszik az evangeliumoskönyvet az oltarra az akolitusgyertyakkal együtt es körmenetben visszük az ambohoz. Az evangelium utan pedig minden templomban ki kell tenni a könyvet egy külön erre a celra kihelyezett tartora. Nagyon szepen kifejezi a Szentiras fontossagat. Ezt en otthon be is akartam vezetni legalabb a Szentiras evere, de nem sikerült.

Allitolag az itteni plebanos nem ir predikaciot, hanem konzervbeszedeket mond, raadasul felolvassa. Mashonnan is hallottam, hogy a nemet papok nem mind igenyesek a predikacioban. Itt is fontos szempont, hogy gyorsan vege legyen, nehogy a hivek türelmetlenek legyenek. A hitvallasbol Bajororszagban szinte mindenhol az apostolit veszik, szinten azert, hogy rövidebb legyen.

Az egyetemes könyörgesekben rengeteg valasz közül lehet valasztani. Nalunk csak a "kerünk teged, hallgass meg minket" letezik, ami eleg hülyen hangzik, ha valaki pl. halaado fohaszokat fogalmaz meg. Itt letezik "Uram, irgalmazz", "Krisztus, hallgass minket - Krisztus, hallgass meg minket", meg meg egy csomo. Persze, sokszor nem tudjak, mit kell mondani. De legalabb jobban figyelnek, nem ugy, mint nalunk:-) Az olvasmanyoskönyvben nincsenek egyetemes könyörgesek, de a liturgikus segedfüzetekben van böven, minden napra.

A misekanonban is sokkal több a szabadon valaszthato resz. Külön betetek vannak vasarnapra, egy sor ünnepre, a ritualis misekhez, nemcsak az 1-es kanonban es nemcsak a halottakert vegzett miseben, mint nalunk. Az elejen kifejezetten nehez volt eligazodni a sok variacio között.

A misen sokkal többet allnak, mint nalunk. Igazabol ez a normalis, a misekönyv azt irja elö, hogy allni kell a kezdettöl a bünbanati reszen, az Uram irgalmazzon es a Dicsösegen at egeszen a könyörges vegeig, majd az allelujatol az evangelium vegeig, aztan a Hiszekegy es az egyetemes könyörgesek alatt, majd a felajanlo könyörgestöl a Szent vagy vegeig. Akkor le kell terdelni (ezzel voltak itt tavaly gondok), majd az urfelmutatas utan megint fel kell allni es allni kell a Miatyank vegeig. Aztan megint fel kell allni az aldozas utani könyörgesre es az aldasra. Ez jo sok, de ha belegondolunk, hogy milyen meltatlan ülve könyörögni az Istenhez, megerthetjük. Itt nem is panaszkodik miatta senki a legöregebbek közül sem. Nalunk is egyre több helyen vezetik be ezt a "szigorubb" format, remelem, hamarosan mindenhol es teljesen.

A misehez vastag, sarga, egett ostyat hasznalnak. Nem szeretem az izet es meltatlannak erzem, hogy hosszasan kell ragcsalni az Ur Jezust, mire le tudom nyelni. A legtöbb templomban hasznalnak nagy, legalabb 20 cm atmeröjü ostyat, amivel nagyon szepen megvalosul, hogy mindenki az egy Testböl reszesül, nincs a papnak "sajat Ur Jezusa". En otthon is negyfele szoktam törni a szentostyamat, szinten azert, hogy ne kelljen ragcsalni, de ezt legalabb 30 fele kell törni. Közben a morzsak szanaszerte röpködnek, sorjas lesz a darabok szele, a hivek meg nem figyelnek az elhullajtott morzsakra. Itt a ministransok se tartanak talcat az aldozok alla, pontosabban keze ala. Ugyanis aldozaskor kivetel nelkül mindenki a kezet tartja. Nem vagyok kezbealdozas-ellenes, de azt se szeretem, ha a papok puskat tartanak a hivek fejehez, hogy csak kezbe szabad. 95 eves nenik is igy jöttek, pedig eletük nagyobb reszeben valoszinüleg meg az aldoztatoracsnal terdelve aldoztak. Es ami a legfurcsabb szamomra: noha evszamra nem gyonnak, megis jön boldog-boldogtalan aldozni. Itt senki se követ el sose halalos bünt?

A hazassagkötes liturgiajat mar reszletesen leirtam legnagyobb kalandomnal. A temetesröl meg erdemes par szot ejteni (bar ez ugye csak paraliturgia). Ilyenben csak tavaly volt reszem, de akkor mindjart az elsö heten kettö is. Tök mas, mint itthon. Harom verzio van: 3, 2 es 1 allomasos. A 3 allomasosnal egy a templom, egy a ravatalozo, egy pedig a sir. Ennek harom valtozata lehet az allomasok sorrendjenek a varialasaval:-) A 2 allomasosnal a templom kimarad, az egyallomasosnal pedig minden a sirnal törtenik. Nekem ugy kellett csinalni, hogy amikor meghalt a temetendö, aznap este csinalnom kellett egy Aussegnungot (beszentelest). Ez leginkabb a mi halotti virrasztasunknak felel meg. Masnap jött a temetes. Gyaszmise volt, aminek az elejen kiosztottak egy emlekkepet, amin rajta volt a halott arckepe, kereszt, szentirasi idezet, adatok. A kepert cserebe adomanyokat gyüjtöttek, de nem a csaladnak (hogy a csöppet sem olcso temetesbe beszalljanak), hanem a templomnak. A mise vegen aztan atmentünk a ravatalozoba, ott voltak a beszedek (en csak a misen beszeltem). A csalad neveben egy szemmel lathatoan profi figura meltatta az elhunytat, ami nagyon szimpatikus volt nekem, ne a pap fület ragjak, hogy dicserje fel a halottat, akit eleteben sose latott. Aztan jött a beszenteles, , a koporso leeresztese a sirba, elhantolas, majd a Miatyank, könyörges. Közben egy csomot enekelt az enekkar, igazan sose tudtam, mikor, miert. De figyeltük egymast, aztan valahogy összejött:-) A temetes utan jött a szamomra legszimpatikusabb resz, a Leichenschmaus (halotti tor). Az elsö temetesem vegen ezen vettem reszt rövidnadragban es poloban:-)

A Katolikus Egyhaz sokszinü, de a lenyeg a liturgiajaban mindig azonos. Igy barki elmegy a vilagon barhova, aprobb helyi sajatossagok lehetnek, nagyjaban-egeszeben mindenkeppen ra fog ismerni az otthoni liturgiara. Mar csak ezert is erdemes megismerkedni a reszleteivel, hogy ne remüljünk meg, ha nem a megszokott szövegvariaciot veszi a pap a hitvallasbol.