Pár hete készítettem egy interjút a plébániai újságba valakivel. Felvettem a beszélgetést, majd abból leírtam az interjút. Ahogy illik, bőven a megjelenés előtt visszaküldtem neki átnézésre, hogy minden rendben van-e vele. Hát nem volt rendben:-)

Tartalmilag ugyan semmi kifogást nem talál(hatot)t benne, stilisztikait annál többet. Még a kérdéseimet meg a végén a felhívást is átírta, és kitörölt belőle egy szerkesztői megjegyzést. Beletett jó pár helyesírási hibát is. Ráadásul mindezt egy vadonatúj dokumentumban, véletlenül sem a Word beépített korrektúrafunkcióját használva eszközölte, betűnként kellett átnéznem, hogy mit változtatott benne. Hát átnéztem és nagy alázattal jó pár dolgot elfogadtam. A helyesírási hibákat természetesen nem. Visszaírtam, finoman jeleztem, hogy az interjúalanynak nem kéne szerkesztőt meg korrektort játszania. Öt perc múlva csörög a telefon, hogy ezt ő így látja "rendben" és mivel az ő neve lesz a cikk alatt, csak így engedi megjelenni. Mondtam neki, hogy a cikk alatt az én nevem lesz, ő az interjúalany, próbáltam egyenként magyarázni neki, hogy amit átjavított és én nem fogadtam el, az miért nem jó úgy, de a feléig se jutottunk. Érve ugyan nem volt, de "erre neki nincs ideje". Visszaküldtem a kompromisszumos verziót és kértem, hogy fogadja el, bízzon bennem annyira, hogy így jobb, nem úgy, ahogy ő átírta. Tartom a nyelvérzékemet és a helyesírásomat az átlagnál (az övénél pláne) annyival jobbnak, hogy merjek ragaszkodni ahhoz, ahogy megírtam. Hangsúlyozom, hogy tartalmilag semmi kivetnivalót nem talált az interjúban! Megint csöng a telefon, már indulatos. Kikéri magának, hogy lefafejűztem (egykori kispaptársam, mindig is közvetlen viszonyban voltunk, úgyhogy bátorkodtam a mailben ezt a szörnyű jelzőt használni) és a cikket csak akkor engedi, ha betű szerint úgy közlöm, ahogy ő átírta. Ekkor már én is kikértem magamnak, hogy hülyének néz és helyesírási, stilisztikai hibáktól hemzsegő cikket akar  a nevem alatt megjelentetni. Közöltem vele, hogy már én nem vagyok hajlandó leközölni az interjúját. Ezek után kérte a főnököt és jól megmondott neki:-) Tisztára, mint az óvodában. Ő meg végighallgatta a panaszáradatot, aztán megebédeltünk.

Kicsit örülök, hogy nem lesz benne az interjú, mert hál' Istennek annyi cikk van, hogy nagyon kínlódtam, mit hagyjak ki. Az interjú helyett írok majd róla és a tevékenységéről egy rövid cikket, azt már nem tilthatja meg. Akár az egész interjút átírhatnám E/3-be, hogy bosszantsam:-) De nem vagyok ilyen gonosz. Amit csinál, az nagy szolgálat az Egyházban. Nagyon pozitív cikk lesz. Mellé meg befér a kérdőívek értékelése teljes egészében.