Attila atya gondolatai

Sokan sajnálják a papokat, hogy milyen rossz nekik, szenteste egyedül, mindenkitől elhagyatva gubbasztanak a karácsonyfa előtt, talán még karácsonyfájuk sincs és halászlékonzervet esznek. Pedig nem.

Először is: a halászlevet magam főztem. Az elmúlt években nem főztem halászlevet, mert nagy munka és nem csak halászlevet lehet szenteste enni, de mostmár nagyon kiéheztem nyár óta rá és kicsit akartam adni a tradícióknak is. Köztudott, hogy a halászlé akkor jó, ha többféle halból készítik. Hát vettem az Auchanban egy csomó busacsontot. Mást is akartam, de még egy nyomorult pontyfej se volt. (Pontyszeletek igen, ezért legalább abból bevásároltam.) Ezért külön elmentem a piacra a halashoz, ahol hegybe voltak rakva a ponyfejek és -farkak, csak éppen elszaladt az eladó egy pillanatra meleg vízért, az a fazon meg, aki őrizte az árut, nem szolgált ki. A pillanat néhányszori eltelte után elmentem egy másik piac halasához. Itt viszont nem volt pontyfej. Se keszeg. Se törpeharcsa. Viszont volt egy több mint egy kilós harcsafej. Hát, azt már megvettem, meg egy kis belsőséget is. Így a halászlevem busahulladékból, harcsafejből és pontyszeletekből állt.

Itt 24-én jókor reggel feltettem az anyagot a legnagyobb fazékban főni, és elkezdtem pakolni meg takarítani. Közben folyton csöngött a telefon és csöngettek. Szitkozódva mentem le, majd fülig érő szájjal jöttem fel (ajándékot hoztak a drágák). Ment a Lánchíd Rádió, ahol többek közt betlehemezésről is beszéltek, és kérték, hogyha valakinél szokás ez, írja meg nekik. Hát megírtam, hogy hozzánk jöttek betlehemesek, be is olvasták:-) Közben időnként megnéztem a mailjeimet és válaszoltam a karácsonyi üdvözletekre is.

Ebédre a főnök apukájához mentünk, majd elhoztuk őt és a lányát a plébániára. Mivel nagy lemaradásban voltam, rávettem, hogy segítsen kötözni a szaloncukrokat. Mert itt nem drótdarabokkal akasztjuk ám fel a szaloncukrokat! Én közben nekiálltam passzírozni a halászlevet. Merthogy ez tiszai halászlé, amibe belefőzünk némi krumplit meg paradicsomot is, majd az egészet átpasszírozzuk. Na jó, a nagyobb haldarabokat egyben hagytam. Viszont egy kisebb fazéknyi halcsontot dobtam ki. Amikor már elfáradt a kezem a passzírozásban, elkezdtem díszíteni a fát. Aztán megint egy kis szaloncukorkötözés, majd befejeztem a passzírozást. Csodálatos, sűrű lé lett belőle. Végül elkészült a karácsonyfadíszítés, íme:

Megalomán karácsonyfa, mi? Kisebbet kértem, de a kereskedő ilyet adott. Nála vettük a templom számára is a karácsonyfákat, kedveskedni akart nekem. Igazán nem volt drága.

Mielőtt karácsonyozni kezdtünk, alágyújtottam a halászlénak, így mire végeztünk az ünnepléssel és az ajándékok átadásával, majdnem forrt is. A pontyszeleteket csak ekkor tettem bele, a legvégén meg a belsőségeket. Amíg a halászlevet ettük, kisütöttem a krumplit és a halat (sörtésztában), azt mondják, hogy nagyon finom lett mindkettő. Szerénység nélkül állíthatom, hogy tényleg.

Este még várt ránk a karácsonyi zsolozsma és az éjféli mise, aztán négy óra alvás és a karácsony napi nagyüzem. Du. végre kicsit kellemes is lesz a karácsony:-)