Attila atya gondolatai

Röviden: mert mindent rá lehet fogni. Egy kicsit bővebben a helyzet a következő:

Előzmények

A dolgok 2000 körül kezdtek rossz felé indulni. Akkoriban az Orbán-kormány a belső fogyasztás élénkítésével próbálta a gazdaságot felpörgetni. Ebbe egyébként az akkori ellenzék is belekergette Orbánékat, hiszen a kereskedelmi csatornák a hírműsoroktól a kabarékig a kormányon és személy szerint Orbán Viktoron köszörülték a nyelvüket, míg pl. egyetlen út-, vagy fürdőátadásról nem tudósítottak, ha ezt országzászlóátadással kötötték egybe. Márpedig a 3000 körüli ilyen eseményen alig volt, hogy ne adtak volna át valami fejlesztést. De a ekkor még a kormány megtehette, hogy szabadabbra engedi a gyeplőt, mivel előzőleg stabilizálták az államháztartást. A hiány, az államadósság és az infláció mértéke csökkent, a GDP növekedett, minden gazdasági mutató a fejlődést mutatta.

2002

A választási kampányban már kezdett elszaladni a politikusokkal a ló. Mindkét oldalon. Tudták, hogy sok múlik azon, hogy ki nyer. Ha a baloldal még egy ciklust kénytelen ellenzékben eltölteni, minden forrását elveszíti és a klienscégek átpártolnak a Fideszhez.  A Fidesz is féltette a klientúráját, de a kormánya eredményeit is. Mindkét fél mindent egy lapra tett fel. És Medgyessy nyert a több ígérettel. Sajnos, teljesítették is a választási programot, amit szégyenszemre az ellenzék is megszavazott. Másfélszeresére emelkedtek a bérek a közszférában, az államháztartási hiány meg csak hízott, csak hízott...

Jött Gyurcsány, a megmentő!

Külön érdekes lenne Medgyessy bukásáról beszélni, de már így hosszúra nyúlt a bevezető. A java pedig Gyurcsánnyal kezdődött. A tehetséges és gátlástalan törtető mára széles körben ismert populizmusával maga mellé állította a párt tagságát és míg az elnökség ellene szavazott, a választmány megosztott volt, a kongresszus nagy többséggel megválasztotta miniszterelnökjelöltnek. Ezzel megmentette az MSZP-kormányt. A 2004-2006 közötti kormányzása ismert saját (kiszivárgott) beszédéből, és ezt még ők sem vitatják. Kormányzás helyett másfél éves kampány folyt. 2006-ra az államháztartási hiány 10%-ra nőtt, az államadósság mértéke pedig a GDP 60%-a fölé! Miután Fletó beismerte, hogy "elkúrták", muszáj volt némi megszorítást eszközölni, de még mindig nagyon jól ment a szekér. Csak holmi paranoiás gazdasági szakértők károgtak, hogy ebből baj lehet, sérülékeny a gazdaság, a spekulánsok kedve bármikor megváltozhat, piszok gyorsan elapadhatnak a végtelennek tűnő források. Fekete János (az utolsó kommunista MNB-elnök, a 80-as évek hitelből finanszírozott gulyáskommunizmusáért másfél éve kapott Magyar Köztársaságért Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal díjat) óriási pofával hazudta a "közszolgálati" tévében, hogy olyan olcsó a hitel, hogy hülyék lennénk nem eladósodni.

Az ellenzék a népszavazási ötlettel sikerrel akadályozta meg az egészségügy privatizációját és töröltette el a vizitdíjat (amit pedig lehet, hogy ők fognak 2010 után újra bevezetni), ezzel sok költséglefaragásnak útját állták. Gyurcsány, aki gond nélkül képes bármikor eldobni minden elvét és új célokat kitűzni, beáldozta a költséglefaragást a túléléséért. Csakhogy ez már az SZDSZ-nek is sok volt és szakadt a koalíció. Na persze nem nagyon, csak annyira, hogy a liberális párt is megmutathassa saját arcát. Ui. Gyurcsány az ő ötleteiket is rendre ellopkodta, ha azokkal sikeresebb tudott lenni. (Szikrányit sem sajnálom az SZDSZ-t, de kétségtelen, hogy jól pofára ejtette őket.)

A válság kezdete

Ezalatt Amerikában már jó ideje tartott a subprime-válság, de ezt a magyarok közül egyelőre még csak a külföldi tőzsdéken befektetők érezték meg. Az USA tulajdonképpen ugyanazt a módszert követte, mint Magyarország (vagy lehet, hogy Gyurcsányék majmolták Amerikát?). Greenspan folyamatosan csökkentette az alapkamatot, így a hitel minden korábbinál olcsóbb volt, az emberek és a cégek iszonyatos mértékben eladósodtak, de az ingatlanok és a cégek értéke erre fedezetet nyújtott. Aztán hirtelen megzuhant az ingatlanok értéke, a bankok meg követelték a hitel visszafizetését, vagy új fedezet felkínálását. A kötvényesített rossz hitelek iránt pedig megszűnt a bizalom. A bankok elkezdtek egymás után bedőlni, így a bankok már egymásban sem bíztak, ettől kezdve beszéltünk hitelválságról, egyelőre még mindig csak Amerikában. Bajnai és Gyurcsány még ekkor is vállvetve hazudták, hogy Magyarországra nem gyűrűzik be a válság. Persze, mint a 73-as olajválság! Akkor is ezt mondták az elvtársak!

Válságkezelés IMF-módra

Hát, begyűrűzött, lett belőle valutaválság és hitelválság Magyarországon is. A magyar állampapírok a kutyának se kellettek, még 14%-os kamattal sem, a CNBC tudósítót küldött Budapestre izlandozni. Az OTP tőzsdei értéke jóval ingatlan- és készpénzvagyona értéke alá esett és azt rebesgették, hogy csődbe megy, mint sok amerikai és nyugat-európai bank. A devizahitelesek (akikből jó sok van, mert a sikerpropaganda hatására rengetege magánszemély is eladósodott 20-25 évre!) meg rettegtek, hogy hogy fizetnek ki 10%-kal nagyobb törlesztőrészletet. Nem volt mese, a piac bizalma visszanyeréséért az IMF-hez kellett fordulni, pedig ahol az IMF hitelt ad, ott évekig még fű sem terem. 95-ben években részben nekik köszönhettük a rablóprivatizációt és a gazdasági visszaesést (bár akkor is csak hitelkeret-szerződést kötöttünk, lehívás nem volt). Igaz, hogy a kamatteher fele a mostani állampapírhozamnak (5-6%), de az ő hitelük igazi "ára" a kemény költségcsökkentés és a privatizációs kényszer. Számukra nem szempont sem a fejlődés, sem a szociális ellátás, csak az államháztartás egyensúlya. A költségvetés első változatát még 3%-os növekedéssel számolták, és bár a szakértők még a hitelválság kirobbanása előtt is mondták, hogy ez irreális, recesszióval kevesen számoltak. Amikor Gyurcsány bejelentette az (IMF által egyébként el se várt) brutális megszorításokat, már 1-1,5%-os csökkenést emlegetett mindenki. Ők maguk is! Így lesz egy bizalmi válságból gazdasági válság. Mert a termelés visszafogásának nyilván elbocsátások, munkanélküliség, fizetés- és életszínvonalcsökkenés lesz a következménye. Ha továbbra is kaptuk volna a hiteleket a piactól, a hiányt ráértünk volna a konvergenciaprogramban meghatározott módon csökkenteni, miközben a gazdaság legalább egy kicsit fejlődhetett volna.

Na, tényleg, miért jó a válság Gyurcsánynak?

Az ellenzék azt mondja, hogy a költekezés visszafogása helyett most kéne a vállalkozásoknak, főleg a kkv-oknak pénzt juttatni és a terheiket csökkenteni, hiszen a munkából és a termelésből lesz csak adó. A kormány meg azt, hogy előbb rendbe kell tenni az államháztartást, csak utána lehet fejleszteni. Mivel a Bokros-csomag értékeléséről se tudott a mai napig megegyezni a szakértőtársadalom, szerintem erről se fog egyhamar. Egy biztos: most itt a lehetőség a megszorításra, most bármit le lehet nyomni a választók torkán, a válság idején ki az a hülye, aki előrehozott választásokat akar ismét kockáztatva az éppen hogy csak elkerült államcsődöt?! 2010-ben aztán ünnepélyesen be lehet jelenteni, hogy vége a válságnak, lehet építkezni, fejleszteni (=osztogatni, pénzt szórni, szájat betömni, parasztot vakítani). Vajon ki fogja megnyerni a 2010-es választásokat? Na, ezért jó a mostani válság!