Tegnap du. kaptam egy meghivast F.-ekhez, a kislanyuknak volt születesnapja. Szerencsere mindezidaig elfelejtettem odaadni a gyerekeknek szant ajandekot, ugyhogy most akar ugy is tünhetett, hogy (reszben) direkt a kislanynak hoztam. Mindenesetre jövöre (ha kijöhetek) sokkal több ajandekot kell hozni, meg ahhoz kepest is, amit terveztem (nemcsak ahhoz kepest, amennyit a feledekenysegem miatt vegül hoztam). Van kinek:-) Grillsütest szerveztek.

Utközben, T.-nel majdnem elütöttem egy szerelemtöl kaba pavapart. Sajnos a fenykepezögep a csomagtartoban volt, az ut meg pont ott ugy leszükült, hogy nem tudtam megallni elöszedni es fenykepet csinalni. Pedig szenzacios latvanyt nyujtottak. Allatos elmenyböl jutott kesöbbre is: F.-eknek rengeteg macskajuk van. Nemreg lettek kismacskaik (a szülök ennek nem örültek), par hete en is ölelgettem egy vöröset. Ki is mentem utanuk az udvarra, ott meg egy süni csamcsogott a macskakajan. Különösebben az emberek közelsege se zavarta.

Ma a masodik mise utan lelekszakadva elövettem a telefonomat, hogy vajon mi lett az eredmenye a vizilabdadöntönek. Sajnos senki sem irta meg:-( Viszont Matthias F. telefonjan meg tudtam nezni: 1 perccel a vege elött 14:10-re vezettünk. A mise elött kihirdettem a sekrestyeben, hogy most van a döntönk, mindenki a magyarokert imadkozzon, jol imadkoztak:-)

Mise utan elmentünk Herr F.-rel kapolnat fenykepezni. Az egyik a G.-i kapolna volt, ahol par napja mar miseztem. Aztan atmentünk S.-ba is, ott meg egy 500 eves kapolna van Szt. Kiliannak, a würzburgi egyhazmegye vedöszentjenek szentelve. Nem mellesleg a legifjabb F.-t is Kiliannak hivjak. Ebben a templomban Herr F. csinalta a szembeoltart (ö epiteszmernök), megpedig hal alakura. Azert hasznalhato. Egy kek-feher, szinte fodrozodo vizszerü mintas köböl csinalta, ket laba van, az egyik haromszögalaku (Szentharomsag), a masik negyszög (emberiseg). E kettön all az oltar, amely Krisztus, akinek öskereszteny jelkepe a hal (IKHTHÜSZ: Iészusz Khrisztosz Theu Hüiosz Szótér = Jezus Krisztus, Isten Fia, Megvalto).

Aztan folytatodott szamomra is a Volksfest. Frau E. meghivott ebedre M.-be a sörsatorba, ahol a jellegzetes bajor Schweinshaxet ettem mit Kraut und Knödel. Ez sült csülköt jelent, börevel együtt, krumpligomboccal es savanyu kaposztaval. Meg krumplisalataval, ami savanyu krumplipüreböl es uborkasalatabol all. A csülök böret csunyan elegettek, de könnyen lejött.

Na, ez volt a mai ebedem

Ebed alatt elöször politikai vita volt a tejtermelö parasztok es a politikusok között. A parasztok problemaja abszolut ismerös Magyarorszagrol: a tej felvasarlasi ara tul alacsony, felkopik az alluk. Bar azert annyira nem, mint a magyar parasztoknak. Azt viszont nem ertettem, hogy miert pont a Volksfesten, a vasarnapi ebedre jövö nepnek tartottak ezt a vitat, szerintem nem ez volt a megfelelö alkalom. Aztan viszont Herr E. es a fuvoszenekaruk jatszott. Mar amikor jatszottak, mert minden szam utan percekig csak ittak es dumaltak. Oda is mentem hozzajuk szolni, hogy többet zeneljenek es kevesebbet pialjanak. Erre mind felemeltek a söröskriglijeiket, en pedig jol lefenykepeztem öket. Lusta nemetek! Herr E. odaig ment a pimaszsagban, hogy a karjara vette az unokajat, aki addig az asztalunknak ütötte a taktust (belöle is muzsikus lesz), es körbemutogatta a zenekarnak.

Frau E. szolt, hogy odakint oldtimer autok bemutatoja van, van köztük egy öreg, 1922-böl szarmazo tüzoltoauto is. Meg kezzel kellett bekurblizni. Raadasul mindez a M.-i tüzoltoszertar elött volt. Hat ki kellett mennünk megnezni, ö pedig elintezte nekem, hogy a felvonulason felülhessek a fecskendöre. Aztan odajött meg Herr H., a Sportverein (sportegyesület) elnöke, ö is elintezte. Sicher ist sicher. Na meg ö is jönni akart:-)

A tulajdonos nem engedte meg, hogy a söröskorsomat felvigyem a szerre, ugyhogy azt lohalalaban ki kellett üritenem. Ezzel elismerö kurjantasokat csaltam elö nehany mulatozo emberböl. Aztan kaptam egy csillogora suvickolt rezsisakot es felültem a soför melle. A hatunk möge ült egy öreg egykori polgarmester (aki annak idejen elinditotta a M.-i Volksfestet) es Herr H., aki egesz ut alatt esz nelkül kolompolt a fülembe a kis haranggal.

Az ut alatt rengeteg benzingözt szivtam, nem tudom, hogy ettöl, a kolompolastol, vagy a sörtöl, de megfajdult a fejem. Egy kis teaval es sütemennyel kuralgattam magamat Frau E.-eknel, ahol összejött a rokonsag beszelgetni. Igy gyüjtöttem eröt az esti Weinfesthez O.-ben.

Ami viszont közönseges kocsmazas volt, ugyhogy nem is maradtam sokaig. Bar a bor nem volt rossz, en pedig nem mondom akarmilyen lörere, hogy nem rossz. Az asztaltarsasag templomba jaro emberekböl allt, igy alkalmuk volt megkerdezni tölem par dolgot. Pl. hogy miert a niceai hitvallast mondjuk, amikor ök az apostolit szoktak. Mondtam nekik, hogy mert az teljesebb, több hittartalmat vallunk meg benne, tanuljak csak meg azt is. Otthon meg epp az a baj, hogy a hivek nem ismerik az apostoli hitvallast, elmondtam nekik, hogy ezert felvaltva mondjuk a kettöt. Azt is megkerdeztek, hogy tavaly a halotti toron miert rövidnadragban voltam. Az nagy eges volt, de mindent a BMW-s sekrestyesre kentem. Ui. a temetes utan mondta, hogy most megyünk a halotti torra. Valoszinüleg emlegette a Leichenschmaus szot, de azt en akkor meg nem ismertem. Ezert ahogy visszakerdezgettem, egyre egyszerüsitette, mig vegül annyit felfogtam, hogy vendeglöbe hiv. De, mondom, nekem otthon kesz az ebedem. "Azt megeszi holnap!" Jo, hat köszönöm a meghivast, de a reverendat csak leteszem, megse igy megyek az etterembe. Alatta meg a melegre valo tekintettel rövidnadrag es polo volt. Csak a vendeglöben jöttem ra, hogy mekkora barom vagyok. Az elhunyt fia viszont meg nalam is nagyobb taho volt, mindenaron a WC-ben, pisiles közben akarta megköszönni nekem a temetest.

Ugy gratulaltak nekem a vizilabdaaranyhoz, mintha en nyertem volna. Emlegettek a 60-as evek magyar focijat, Puskast, az aranycsapatot, meg hogy a nemeteket is legyöztük. Jo volt ma magyarnak lenni.