Nehez heten vagyok tul

A het elsö fele javareszt predikacioirassal, korrekturara küldessel es a korrekturak atnezesevel telt el, hiszen csütörtökön, penteken, szombaton es vasarnap is kellett valami ertelmeset mondani a miseken. A korrekturak elkesziteseert ezuton is szeretnek köszönetet mondani I.-nak es Zs.-nak, akiknek ez sokkal nagyobb munka volt, mint en gondoltam. Bar allitolag nekik is erdekes es hasznos munka volt, de azert akkor is csak munka. Szoval noch mal, danke schön!

A mai napom nem volt rendkivül erdekes, maximum olyasmit tudnek irni, hogy a D.-i ministransok benak voltak, mert a 13 eves vezetöjük 4-böl 3 ujoncot osztott be, az egy tapasztaltabb meg nem volt hajlando segiteni, "mert neki nem ez volt a feladata", meg hogy odaegettek a rantott husomat, meg mostam. Szoval nem is szaporítom a karaktereket, holnap majd lesz több erdekesseg:-)

Illetve egyet azert meselnek...

A vendeglösnek, aki meghivott ma ebedelni, ket unokaja van (legalabb, en ezt a kettöt ismerem). Az egyikkel mar megismerkedtem mar több mint egy hete, a masikat most lattam elöször. Fontos (es nepszerüsitö hatasu) szokasom a gyerekeket homlokukra kis keresztet rajzolva megaldani. Amikor Christophot megaldottam, odahoztak a masikat is, hogy azt is aldjam meg. Az edesanyja karjan volt, egy gyönyörü, szöke kislany. Elsö ranezesre latszott rajta, hogy valami nem stimmel körülötte. Az anyja mondta is, hogy nem tud aludni, nem tud beszelni, önalloan enni, szoval beteg. Szerintem eber komas, valoszinüleg a szüles körül sulyos oxigenhianyt szenvedett. Az anyja folyamatosan puszilgatta es azt mondta rola: "ö az en kincsem".