Ma bementem D.-ba, meglatogatni a tüzoltosagot. Szep nagy, tiz szerallassal, mindegyikben all is egy szer. A bevetesiranyito kocsijuk termeszetesen BMW:-) Csakhogy megint nem talaltam ott senkit, csak egyetlen müszereszt, aki a benzinkutfejet szerelte. Kerdeztem, hogy beszelhetnek-e a parancsnokkal. Persze, a varoshazan dolgozik. Mondom, hogyhogy nincs itt? Ez egy önkentes tüzoltosag, hangzott a valasz. 18 ezres varosban nincs köztestületi tüzoltosag! Igaz, itt van a közelben a BMW-gyar, annak az intezmenyi tüzoltosaga nemcsak odabent müködik, hanem ki is jönnek, ha baj van. Elmentem a varoshazara, a parancsnok szabadsagon van:-( Visszamentem a tüzoltosagra, a szerelö megadta a pk. helyettes handy-jenek a szamat, de az meg Münchenben dolgozik, valoszinüleg nem fogom felhivni. Nem egyszerü az elet:-)
Tüzoltosag helyett igy templomot neztem es fenykepeztem. A varos temploma egy gyönyörü neogotikus templom. Kicsit imadkoztam is azokert, akiket szeretek. Meg Gruzia szabadsagaert.
Mialatt D.-ban voltam, üzenet jött a rögzitöre. Este szoltam Herr F.-nak, hogy van üzenet a rögzitön, de nem ertettem, mert bajorul van. Meghallgatta, nagy szemeket meresztett, majd közölte, hogy ö se erti.
Az esti misere, M.-ben, eljött a sekrestyes fia, aki pap. Tavaly szenteltek, mar tavaly sokat beszeltek rola. Most vegre megismerkedtünk. Csupa mosoly es kedvesseg a fiu, nem olyan szigoru az arckifejezese, mint nekem. Rabiztam az olvasmanyt, az evangeliumot, a kanon koncelebrans reszeit, meg az aldoztatast, hadd örüljenek a hivek az innen szarmazott papnak. Nincs valami sok papjuk a nemeteknek:-(
Itt most eppen nagy zaj van a pinceben a közössegi helyisegben, mert 65 eves a Landjugend, azt ünneplik a gyerekek. Nyertek is valami oriasi söröskriglit, megtöltöttek sörrel es körbeadtak. Nesze neked higienia. Megint ittak belöle a 18 even aluliak is. Remelem, nem fognak berugni. Meg remelem, fogok tudni tölük aludni.
Update: miutan 11-kor meg javaban orditoztak, csapkodtak az ajtot, söt (talan mokabol?) idönkent becsöngettek, kenytelen voltam hazaküldeni öket. Rossz neven vettek, mert nem szoktak hozza, hogy a Pfarrer itt lakik. Jo egy ilyen közössegi helyiseg, ahol a kocsmahoz kepest olcsobban es kulturaltabban tudnak szorakozni a fiatalok, de a helyzet az, hogy itt se tudjak hol a hatar, ha nincs velük egy felnött. Bar ezekkel volt, csak eppen az volt a legreszegebb...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gustav, M.D. 2008.08.12. 10:43:18
Valóban dícséretes, hogy egy pap billentyűzetet ragad, és a nagyvilág elé tárja kalandjait, küzdelmeit. Nagyon olvasmányos ahogy írsz, ne hagyd abba otthon sem (akkor legalább az umlaut mellett megjelenhet a többi ékezet is:-)).
Kicsit rejtélyes ugyan, hogy Németországban vajon hol használnak ennyi egy betűs személy- és helységnevet, de akik ismernek, úgyis sejtik:-)
Csak így tovább!
Ui.: A dobszay tag nekem kicsit sántít...