Attila atya gondolatai

A bulvárhírekre éhes kárörvendő nyilvánosság különösen szereti a papokról szóló botrányos híreket. Most két nap alatt két ilyen híren élvezkedhettek. Egy plébános Győrváron verte meg a postást, Jeruzsálemben pedig görög és örmény ortodox hívek (és persze a legfontosabb, hogy papok) verekedtek össze. Két pópát elő is állítottak a rendőrök.

Először is gyorsan elítélem mindkét esetet, micsoda dolog, hogy papok verekednek?! Remélem, mindenki elégedett. Most pedig nézzük, mi történt pl. Győrváron. A falu postása évtizedeken át sekrestyés volt a templomban. A viszonya végül annyira megromlott a plébánossal, hogy elbocsátották. Erre derék keresztényként kijelentette, hogy bosszút áll és kikészíti a papot. Ezt könnyen megteheti mindenki, aki sokakat ismer, megfelelően simulékony a stílusa, esetleg bizalmi állásban van. Megteheti egy szülő, egy önkormányzati képviselő, a falu orvosa, vagy éppen a postás. Ha elég gyűlölet van az emberben, addig súgdos az emberek fülébe, amíg azok ráhallgatnak. Anélkül, hogy ismerném bármelyik felet, a gyűlöletet nyugodt lelkiismerettel feltételezem a kijelentések alapján. Valószínűleg az elbocsátás se volt véletlenül.

Ettől még verekedni ocsmány dolog. Komolyan mondom, hogy nem lett volna szabad. A plébános is ezt mondta, amikor lehiggadt, bocsánatot kért és vállalja a következményeket, beleértve a 3 évig terjedő szabadságvesztést is, ami a közfeladatot végző személy elleni erőszakért a törvény szerint jár. És a püspök nyilván el fogja helyezni, élete végéig meg fogják bélyegezni, összesúgnak a háta mögött, stb. Szóval nyugodjon meg mindenki, meg fog bűnhödni a szemét piszok papfajzat.

De tegye mindenki a szívére a kezét! Még senki nem ütött meg valakit életében tehetlen dühében? Nem képzelhető el olyan helyzet, amikor elborul az agya, leereszkedik a lila köd és elveszti az uralmát a cselekedeti fölött? Nem hiszem az atya a házvezetőnőjét autóba ültetve azt mondta volna: "Marika néni, jöjjön, megyünk postást verni!" Az adrenalinnak rendkívüli hatása van ám!  És nem minden ember olyan birkatürelmű, sőt, vannak kifejezetten lobbanékony természetű emberek. Minden személyiségtípusnak megvannak az előnyei és hátrányai. A melankolikus/kolerikus nem kapja olyan könnyen fel a vizet, de engesztelhetetlenül tud gyűlölni, konspirálni, hogy bosszút állhasson. A szangvinikus/flegmatikus megengedhetetlen dolgokra ragadtatja magát, de ugyanolyan gyorsan képes visszakozni és mindent megtenne, hogy jóvátegye, amit elrontott. Vegyük ehhez még hozzá a tömegpszichózis jelenségét, ami Jeruzsálemben egész biztosan jelen volt. A nemzetiségi, vallási, igazságérzetből fakadó büszkeség amúgy is iszonyú erős szenvedély (l. szlovák-magyar gyűlölködés), ha ehhez hozzájön még az, hogy a mellettem állót egy gaz görög/örmény pofán vágta, már lendül is az én kezem is, és miért lenne ez baj?! Aztán a rendőrségen, meg otthon szégyellhetem magam.

Nem hiszem, hogy sikerült igazságot tenni a plébános és az exsekrestyése között, de nem is volt ez célom. Azt majd a bíróság és a Jóisten megteszi. Én papként úgyis elfogult vagyok. De egyet kérek, és ez volt az egész postom célja: ne gondolja senki, hogy a papok a szentelés által immunisak lesznek a kísértésre, vagy megváltozik a személyiségük! Jobban kell vigyázniuk és súlyosabb minden tettük következménye, de attól még emberek maradnak, az ember pedig irgalmat is érdemel!